Szerző:  A könyv "Náhum látomását" (1: 1) tartalmazza, kinek neve "vigasztalást" jelent és kapcsolatban áll a Nehémiás névvel, melynek jelentése "az ÚR vigasza". (Ninive bukása, ami Náhum témája, vigaszt nyújt Júdának.) Szülővárosán kívül (Elkós) semmit nem tudunk róla, sőt még annak helye sem ismert.

Időpont: A 3:8-10-ben a szerző Théba elestéről, ami Kr. e. 663-ban történt, mint múltbeli eseményről szól. Náhum mindhárom fejezetben megjövendölte Ninive bukását, ami 612-ben következett be. Igy tehát Náhum a 663 és 612 közötti időszakban mondta el jövendölését, talán annak vége felé, mivel Ninive bukását közeli eseményként említi (2:1; 3:14,19). Ezek szerint Jósiás uralkodása alatt szolgált, s kor­társa volt Sofóniásnak és a fiatal Jeremiásnak, esetleg Jóelnek és Habakuknak.

Háttér: Asszíra (melynek jelképe Ninive, 1: 1) lerombolta Samáriát (Kr. e. 722-721), s ebből adódóan Izráel északi királysága fogságba került, Júdát pedig veszély fenyegette. Az asszírok brutális an kegyetlenek voltak, királyaikat úgy ábrázolták, mint akik kárörvendve gyönyörködnek a legyőzött népekre kisza­bott borzalmas büntetésekben. Háborúikat megdöbbentő kegyetlenséggel vívták, állampolitikájuk az volt, hogy a teljes lakosságot kiszakították és birodalmuk más részeire száműzték. A legyőzött városok vezetőit megkínozták és borzasztóan megcsonkították kivégzésük előtt (lásd 3:3 magy.). Nem csoda, hogy minden szomszédos nép rettegett Asszíriától!

Kr. e. 700 körül Szanhérib király Ninivét nevezte ki az asszír birodalom fővárosának, és az is maradt 612-es pusztulásáig. Jónás már korábban bejelentette pusztulását (Jón 3 :4), de a nép bűnbánatot tartott és a pusztulás veszélye egy időre elmúlt. Azonban nem sokkal később Ninive visszatért végletes go­noszságához, durvaságához és kevélységéhez. A kegyetlenség Assúrbanipál (669--627) idején érte el csúcspontját, aki az asszír birodalom utolsó nagy uralkodója volt. Halála után Asszíria befolyása és ha­talma gyorsan csökkent egészen 612-ig, amikor Ninive elbukott (lásd 1: 14, 2: 1 magy.).

Címzettek: Részben Júdának (lásd 1:12-13,15), de főként Ninivének (lásd 1:11,14; 2:1,13; 3:5-17), illetve kirá­lyainak szól (3: 18). A könyv mindenesetre júdeabeli olvasóknak készült.

Irodalmi sajátosságok:

A tartalom elsősorban bírói (ítélő jövendölések), ennek megfelelő leírásokkal és szókinccsel, vala­mint felfűtött érzelmekkel, látvánnyal és hangokkal. Nyelvezete költői, metaforák és hasonlatok gya­kori használatával, színes szóképekkel, ismétléssel és sok rövid - gyakran szaggatott - kifejezéssel (lásd pl. 3:2-3). Költői kérdések szakítják meg a gondolatmenetet, melyre az igazságtalansággal szembeni er­kölcsi felháborodás hangsúlyozása jellemző.

Teológiai témák:

Az egész könyv központi témája az Ur ítélete Ninivén, az elnyomás, a kegyetlenség, a paráznaság és a gonoszság miatt. A könyv a város pusztulásával végződik. A Róm II :22 szerint Isten nemcsak szerető, de szigorú is. Náhum könyvében Isten nemcsak "hosszútűrő" (1 :3), és "erősség... ismeri a benne bízókat" (1 :7), de "nem hagy büntetlenül" (1 :3). Isten igaz és igazságos királysága végül győzedelmeskedik, mivel a gonoszságon és zsarnokságon épült királysá­gok elhullanak, ahogyan Asszíria is. Ezen kívül Náhum bejelenti Isten egyetemes uralkodását. Isten a történelem és minden nép Ura; és mint ilyen, Ő irányítja sorsukat.

Szerkezet

I. Cím (1 : 1 )

     II. Ninive bírája (1:2-15)

           A. Az Úr szeretete és szigora (1 :2-8)

           B. Ninive bukása és Júda öröme (1:9-15)

  III. Ninive ítélete (2. rész)

           A. Ninive ostrom alatt (2:1-10)

           B. Ninive elhagyatottsága ellentétben korábbi dicsőségével (2:11-13)

IV. Ninive teljes pusztulása (3. rész)

           A. Ninive bűnei (3: 1-4)

           B. Ninive végzete (3:5-19)

Kovács-Bíró János