Sofóniás
könyve
Címe:
Sofóniás könyve (Károly f.), Szofóniás
(Szent István társ.), Zofóniás (Magyar Biblia Tanács f.),
A héber kánonban cöfanjáh.
Jelentése: Jahve elrejt, vagy az Úr megőrizett.
Hasonló képzésű név (cöfanbacal) az
ÓSZ-en kívül is előfordul. Általunk használt formája a LXX átírásán
alapul.
Szerzője és keletkezési ideje:
Könyvének címiratán (Zof 1,1) kívül
többször nem fordul elő a neve, próféciájában életrajzi utalás nincs. A
próféta négy nemzedékre visszanyúló családfája Ezékiás nevével zárul.
Időileg lehetséges, hogy ez az Ezékiás, más változat szerint Hiskiás,
azonos Júda királyával, aki 725–697 közt uralkodott. A feltevés
valószínűségét erősíti az is, hogy ez a prófétai könyvfelirat a
többiétől eltérően (Ésaiás, Hóseás, Jóel) nem az atya, hanem a dédapa
nevéig, Ezékiásig megy vissza, ami nem volna indokolt, ha nem a király
Ezékiásról van szó.
Sfóniás próféta a könyv felirata szerint
Jósiás király idejében (639–609) prófétált, próféciájának tartalmából
következtetve még a 621-i kultuszreform végrehajtása előtt, tehát Jósiás
kiskorúsága idején.
Témája:
A próféta elsősorban vallási és
társadalmi romlás miatt hirdeti Júda és Jeruzsálem ellen az Úr ítéletét.
Vallási romlás, hogy az Úr igaz imádása helyett és mellett még a szent
helyen, a templomban is folyik kanaánita Baál kultusz, gyakorolják az
Asszíriából politikai érdekekből átvett csillagimádást, sőt hűségesküt
tesznek az ammoni Molok bálvány előtt is. Ez a szinkretizmus utálatos és
tűrhetetlen az Úr előtt.
De az Úr tiszta és egyedüli tiszteletének
megromlása mellett a hit belső megüresedése is bekövetkezett. A Manassé
békés, de asszírbarát uralkodásának kétes értékű anyagi jóléte
megerőtlenítette az atyák vallásos örökségéhez való hűséget. A hit
meggyengülésével együtt eltűnt a hit erkölcse is, s a jog és igazság
gyakorlása helyett erőszakoskodás, anyagiasság, nyerészkedés rontotta
meg a közéletet. Az Úr leleplezi ezt a romlást és hűtlenséget, s a
vétkeseket elragadja a föld színéről. Haragja feltartóztathatatlan
természeti és nemzeti katasztrófákban lesz nyilvánvalóvá. Haragja
bekövetkezésének napja közel van s a megsemmisítő ítéletet sem a vitéz
harcosok, sem az erős várak, sem az ezüstjükben, aranyukban bizakodó
gazdagok nem kerülhetik el. Az isteni haragnak azonban nem a végleges
megsemmisítés a célja, hanem az, hogy az ítélet után legyen Istennek
tetsző, tiszta ajkú nép, amely az Urat imádja. Az Úr az ítélet után
király lesz a Sionon, s szabadításával népe között marad.
Tanulság:
Isten ítéletei
senkit sem kímélnek. Ha a szív elfordult Istentől, akkor sem társadalmi
áldás, sem gazdagság, sem tanultság nem szolgálhat oltalomként az Isteni
büntetés ellen. Isten ítélete azonban sohasem önkényes, ahogy csak a
bűnösök érzik, hanem tökéletességének és igazságának kifejezései.
Luther így
értékelte: „Ámbár kispróféta, mégis többet beszél Krisztusról, mint sok
más nagy próféta!”
Sofóniás
világossá tette, hogy jelenlegi állapotában senki sem alkalmas arra,
hogy az Úr különválassza a bűnösöktől, a még hívő maradéknak is
mélységes megtérésre van szüksége. Üzenetében bemutatta az
életszentségnek azt a magas színvonalát, amit kinek-kinek el kell érnie
ahhoz, hogy Isten a maradékhoz sorolja és megoltalmazza az ítélet
idején. Könyvében ez a felhívás a csúcspont, a legfőbb lényeg:
"Térjetek
eszetekre s eszméljetek fel, ti arcátlan nemzet, mielőtt szülne a végzés
(mint a polyva, száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr
haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! Keressétek az
Urat mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint
cselekesztek. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot:
talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!"
(Sof. 2:1-
3)
A könyv vázlata
A) Ítélethirdetés a)
Júda (1,2-2,3), b) idegen népek (2,4-15) ellen.
B) Ítélethirdetés a)
Jeruzsálem (3,1-7), b) a népek ellen.
C) Üdvígéret a) a
népeknek (3,9k), b) Izráelnek, Jeruzsálemnek (3,11-20).
Másik lehetséges
felosztás: a) Ítélethirdetés Júda ellen (1,2-2,3). b) Ítélethirdetés
idegen népek ellen (2,4- 15). c) Üdvpróféciák.
Szőllősi Árpád ifj. december 11.