Üdvözöljük

2007 tavaszán úgy éreztem, hogy az élet megoldhatatlan kihívások elé állított. Túlterhelt voltam a munkahelyen, szüleimmel való kapcsolatom sem a legrózsásabban alakult, s több kudarc után a tartós párkapcsolat is csak ábránd maradt. A mindennapok céltalan és végtelen rohanássá váltak.

Akkortájt azt gondoltam, hogy a megoldás belül, a lélek mélységeiben található (hobbiszinten egyébként is érdekelt a pszichológia). Elhatároztam, hogy felkeresek egy pszichológust. Erős késztetést éreztem arra, hogy egy bizonyos személyhez, egy barátom ismerőséhez forduljak. Ismeretlenül hívtam fel az illetőt. Ő arra hivatkozva nem akart fogadni, hogy aktuálisan nem folytat magánpraxist (nem tudtam, hogy a közellátásban dolgozik). Mégis meggyőztem, hogy találkozzunk.

Pár perc alatt elmeséltem a problémáimat, különösen a párkapcsolati nehézségeket jártuk körül. Arra számítottam, hogy kérdéseivel gyerekkori eseményeket boncolgat majd (többek között erről is volt szó), de váratlan fordulatot vett a beszélgetés. Megkérdezte, úgy általában miben hiszek. Akkoriban a pozitív gondolkodás, az agykontroll, a keleti filozófiák hatása alatt álltam. A következő kérdése szíven talált: ha ez Ön szerint az mind olyan jó, amiben hisz, akkor miért van most itt? Zavarba jöttem…

Ekkor elmagyarázta, hogy azok a világnézetek, amelyekben az ember van a középpontban és ő az irányító, olyan mint a csúcsára állított háromszög – instabilak, nem állnak meg. Viszont ha Isten áll mindenek felett, az olyan mint egy piramis, stabil (tehát az előbbi fordítottja). Visszakérdeztem: ez a megoldás? Igen – jött a válasz. Mesélt még bibliai történetet is, de végeredményben azt gondoltam, nesze semmi, fogd meg jól, amit a kaptam.

Pár nappal később újabb esemény „segített” a továbblépésben. Munka után a postaládámban egy meghívót találtam egy előadás-sorozatra Bibliai Szabadegyetem címmel. Egyből beugrott a beszélgetés a rendelőben. Tudtam, hogy nem lehet véletlen ez az egybeesés. Abban a pillanatban nagyon erős elhívást éreztem, hogy részt vegyek az előadásokon. Helyben eldöntöttem, lesz, ami lesz, elmegyek és meghallgatom. A Biblia keletkezéséről, a Teremtésről, stb. szóló előadások lenyűgöztek, egy új világ tárult fel előttem. Kedvet kaptam a Biblia önálló olvasásához is.

Egyszer elkezdtem az Újszövetséggel: Máténál. Talán a Hegyi Beszédnél járhattam, amikor tudatosult bennem, hogy Jézus szavai úgy vígasztalnak, mintha minden sort nekem írtak volna! Közben az állandó magány gondolatától továbbra sem tudtam szabadulni. És amikor a legerősebb volt bennem az egyedüllét érzete, egy szelíd, halk hang megszólított: „Nem vagy egyedül.” Ebben a pillanatban elöntött a forróság, és olyan erős szeretetet éreztem a bensőmben, mint az életben még sohasem: szinte égetett, fájt. Eszembe jutottak korábbi rossz döntéseim, hogy annak következményeit viselem most. Ez előhozta a hozzátapadt bűntudatot. Leborultam a padlóra, nagyon erősen sírtam és kértem Istent, hogy bocsássa meg a tévelygéseimet. Majd éreztem, hogy lekerül rólam az addig rám nehezedő teher. Mindez nagyon gyorsan történt, talán pár perc leforgás alatt. Innentől kezdve tudom, hogy Isten jelen van az életemben – megtértem (és azóta is folyamatosan).

Ekkor még nem ért véget a Bibliai Szabadegyetem sorozata. A következő alkalom végén elmeséltem az előadónak (egyik lelkészünk), mi történt velem – rendkívül boldog volt. További útmutatást adott, hogyan őrizzem és tápláljam hitemet. Azóta tartom a kapcsolatot a gyülekezet tagjaival és 2008 nyarán megkeresztelkedtem.

A történet teljességéhez tartozik, hogy az illető pszichológus természetesen hívő. Bár más felekezet tagja, de a mi közösségünket is látogatta egy időben. Amikor felkerestem, erről én nem tudtam, ahogyan ő sem tudhatta, hogy a beszélgetésünk indítja el az én megtérésemet. Azóta az Úr gondoskodott házastársról is, de ez már egy másik történet…

És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Ján 8:32