Az 1946-os Generál Konferencia rendelkezése – hogy minden „szabályzat-módosítást és felülvizsgálatot" a Gyülekezeti kézikönyvben a „Generál Konferencia Ülésszakának kell engedélyeznie" – tükrözi a Generál Konferencia tekintélyét, amellyel hosszú idő óta rendelkezik. Az 1877-es ülésszak ezt a rendelkezést hozta:
„Vitathatatlan, hogy Isten után a legmagasabb tekintély a hetednapi adventisták között a tagság akarata, amely a Generál Konferencia döntéseiben nyilvánul meg, amikor hatáskörében helyesen jár el; ezek a döntések kivétel nélkül mindenkire érvényesek, kivéve, ha bebizonyosodik, hogy a döntés Isten Igéjével és a lelkiismerettel ellenkezik" (Review and Herald, 50. évfolyam, 14. szám, p. 106.).
Ellen G. White írta 1909-ben: „Ha azonban az összes területről összegyűlt testvérek által alkotott Generál Konferencia elhatároz valamit, akkor az egyes személyek elhatározásukat, függetlenségüket és személyes véleményüket adják fel, és ne ragaszkodjanak makacsul ahhoz! Egy munkás se tekintse erénynek az álláspontjához való makacs ragaszkodást, ha az a közösség döntése ellen van" (Testimonies 9. kötet, p. 260.; Az evangélium szolgái, pp. 301–302.).
De már jóval ez előtt is – 1875-ben – hasonló véleményt fejtett ki: „Krisztus egyháza állandó veszélyben van. Sátán tönkre akarja tenni Isten népét. Egy személy véleménye, egy személy ítélőképessége nem megbízható. Krisztus összegyűjtötte követőit az egyház keretein belül, és meghagyta nekik, hogy tartsanak rendet, legyenek szabályaik, és legyen fegyelem, és hogy mindnyájan vessék alá magukat egymásnak, egymást becsüljék többre önmaguknál" (Testimonies 3. kötet, p. 445.).
Az ihletett szavak, az 1877-es generál konferenciai határozat és a rendért alkotott, jól megfogalmazott szabályok szüksége alapozza meg a Gyülekezeti kézikönyv létét és érvényességének jogalapját mind a lelkészekre, mind a gyülekezeti tagokra vonatkozóan.
Benne megtalálhatjuk, hogyan értelmezi a Hetednapi Adventista Egyház a Biblia talaján állva a keresztényi élet, a gyülekezeti vezetés és fegyelem különböző kérdéseit. Kinyilvánítja a meghatározott időnként összehívott Generál Konferencia Ülésszakának tekintélyét. „Isten elrendelte, hogy amikor egyházának képviselői összejönnek a föld minden részéről a Generál Konferenciára, tekintélyük legyen" (Testimonies 9. kötet, p. 261.; Az utolsó napok eseményei, p. 40.).