Isten ügyét féltve kell védelmeznie a felelős vezetőknek a szervezet minden szintjén, kezdve a helyi gyülekezetektől a Generál Konferenciáig. Annak megakadályozása érdekében, hogy a mű ellenségei feljussanak a szószékre, a leghatározottabban állunk ki az mellett, hogy egyetlen gyülekezetben se adjanak szót senkinek, aki nem tudja felmutatni érvényes egyházi igazolványát. Elismerjük azonban, hogy időnként helyénvaló az, ha állami tisztségviselők vagy polgári vezetők is szót kapnak gyülekezetünkben; de felhatalmazással nem rendelkező személyeket nem szabad a szószékre engedni (lásd 77., 149., 215–217. oldal).

A gyülekezetek az egyházterületek által tekintélyt ruháznak bizonyos emberekre, hogy lelkészként és evangéliumi munkásként képviseljék őket, és prédikáljanak nekik. Ezt a tekintélyt az igazolványok jelképezik, amelyek megfelelően keltezett és az egyházterület tisztviselői által aláírt meghatalmazások. Az így rájuk ruházott tekintély nem személyes és nem a megbízott személy sajátja, hanem az igazolványt adó testületé – és bármikor visszavonható, ha alapos ok van rá. Az igazolványok sosem tekinthetők a munkások személyes tulajdonának, hanem az azokat kibocsátó szervezethez tartoznak. A munkás becsületbeli kötelessége, hogy a szervezet kérésére igazolványát visszaszolgáltassa.

Minden felhatalmazott hetednapi adventista munkás – meghatározott időtartamra – hivatalos igazolványt kap az irányító bizottságoktól.