A bibliai terv szerint az örökkévaló evangélium hirdetése Isten népének tizede és adományai által kell, hogy történjen. A Hetednapi Adventista Egyház kezdettől fogva ezt a tervet követi.

A következő helyeken találhatók a tizedfizetés és az áldozathozatal bibliai alapjai: 3Móz 27:30; Mal 3:8–12; Mt 23:23; 1Kor 9:9–14; 2Kor 9:6–15. Figyeljük meg a Prófétaság Lelke alábbi kijelentését:

„A tized és az áldozatok rendszerének azt a nagy igazságot kellett az emberek elméjébe vésnie: teremtményei számára minden áldás forrása Isten, és gondviseléséért, jó adományaiért hála illeti meg Őt az ember részéről" (Pátriárkák és próféták, p. 489.).

„A tizeddel és az adakozással elismerjük Isten ránk vonatkozó jogát a teremtés és a megváltás alapján. Mivel minden erőnk Krisztustól származik, ezeknek az adományoknak vissza kell áramolniuk Istenhez. Mindez azért, hogy folyton szemünk előtt tartsák a megváltás alapján keletkezett jogot, minden igény legnagyobbikát, amely az összes többit magában foglalja. Az érettünk hozott áldozat megértése legyen mindig élénken az elménkben, és ez gyakoroljon állandó hatást gondolatainkra és terveinkre. Krisztus valóban legyen olyan, mintha közöttünk feszítették volna meg" (Testimonies 6. kötet, p. 479.).

„A tized, amit Isten önmagának tart fenn, szent. Az Ő tárházába kell bevinni, és az evangéliumi munkások fenntartására kell fordítani" (Testimonies 9. kötet, p. 249.).

„Isten tervet adott népének, hogy elegendő pénzösszegeket gyűjtsön ügyének önfenntartóvá tételére. Isten terve a tizedrendszerrel a maga egyszerűségében és egyenlőségében csodálatos. Mindnyájan bátran és hittel követhetjük ezt a tervet, mert eredete isteni. Benne egyesül az egyszerűség és a hasznosság; megértése és gyakorlása nem igényel sok tanulást. Mindnyájan érezhetjük, hogy kivesszük részünket a megváltás értékes munkájának előbbre viteléből. Minden férfi, nő és ifjú az Úr kincstárnoka lehet, és ugyanakkor hozzájárulhat a kincstár szükségleteinek fedezéséhez. Az apostol ezt mondja: »mindenitek tegye félre magánál, amit sikerül összegyűjtenie« (1Kor 16:2)" (Testimonies 3. kötet, pp. 388–389.).

„Amit a Szentírás szerint az Úr számára elkülönítettünk, az az evangélium bevételét képezi, és többé nem a mi tulajdonunk. Ha az ember azért vesz el Isten tárházából, hogy a maga vagy mások világi ügyeit támogassa, szentségtörést követ el" (Testimonies 9. kötet, pp. 246–247.).

„Minden gyülekezeti tagot meg kell tanítani a hűséges, pontos tizedfizetésre" (Testimonies 9. kötet, p. 251.).

„Ez nem emberi kívánság, hanem Isten egyik rendelkezése műve fenntartására és világméretű terjesztésére… Senki sem vonhatja ki magát az Úrnak való tizedfizetés és áldozathozatal alól" (Testimonies to Ministers, p. 307.).

„Isten az evangélium hirdetését gyermekeinek munkájától és adományaitól tette függővé. A tized és az önkéntes adományok Isten művének anyagi fedezetei. Isten igényt tart az emberekre bízott anyagi javak egy bizonyos részére: a tizedre. Azonban mindenkinek szabad elhatározására bízza, hogy ennél többet ad, vagy sem" (Az apostolok története, p. 50.).

„Isten különleges utasításokat adott a tized felhasználására. Nem akarja, hogy munkája az eszközök hiánya miatt ne haladjon. Hogy ne önkényesen járjunk el, kötelességünket ezen a területen egészen világossá tette. Az a rész, amelyet Isten magának tartott fenn, az általa meghatározott célon kívül másra nem használható. Senki se érezze magát feljogosítva, hogy a tizedet visszatartsa, vagy saját megítélése szerint használja. Ne nyúljon hozzá szükség esetén, ne használja fel saját belátása szerint – még akkor sem, ha az látszólag az Úr munkáját szolgálja" (Testimonies 9. kötet, p. 247.).