A keresztények Isten sáfárai, akikre rábízta javait, azért ők mint Isten társai felelősek azért, hogy irányításával összhangban kezeljék azt, ahogy a Szentírás és a Prófétaság Lelke felvázolja. Az isteni tanács az: „Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék" (1Kor 4:2). A sáfárság kérdése – a legtágabb értelemben – magában foglalja keresztény életünk és tapasztalataink nagy részét, mint pl. időnket, befolyásunkat, szolgálatunkat, de természetesen az anyagi javakkal való gazdálkodás is alapvetően fontos része a kérdésnek – és mindez egyházunk minden tagjára vonatkozik. A sáfárság magában foglalja azt, hogy elismerjük Isten uralmát, tulajdonjogát mindenre, és azt, hogy kegyelmét árasztja életünkre. Ahogy jobban megértjük ezeket az alapelveket, egyre inkább értékeljük, hogy Isten szeretettel munkálkodik életünkben.

Mivel a keresztény sáfárságnak ez a területe anyagi javainkat érinti, határozottan befolyásolja keresztény tapasztalatainkat. Az Úr bizonyos dolgokat megkíván tőlünk, hogy bizonyos dolgokat megtehessen értünk. Ha engedelmesen alávetjük magunkat Atyánk kívánalmainak, magas lelki szintre emelhetjük a sáfárságnak ezt a területét. Istenünk nem követelőző. Nem önkényesen kívánja meg tőlünk, hogy szolgáljuk, és adományainkkal elismerjük Őt. De úgy rendezte, hogy ha ezekben a dolgokban összhangban dolgozunk vele, akkor gazdag lelki áldásokat áraszt ránk. Ha viszont nem dolgozunk vele együtt tervének előbbre vitelében, megfosztjuk magunkat leggazdagabb áldásaitól, amikor azokra a legnagyobb szükségünk lenne.

„Isten minden sáfárától megkívánja az isteni rendelkezések pontos követését. Jótékonysággal, áldozattal vagy ajándék adásával – amikor emberileg jónak látják – nem helyettesíthető az engedelmesség. Nagyon helytelen eljárás, ha az ember Isten tervét tökéletesíteni kívánja, és kisegítő megoldást talál, hogy jóhiszeműségét időről időre Isten kívánalmaival szembeállítsa. Isten mindenkitől azt kéri, hogy az Ő terve szerint munkálkodjon. Megismertette tervét, és aki kész együttműködni vele, annak ezt a tervet kell megvalósítania, és ne merje megkísérelni annak megváltoztatását" (Testimonies 9. kötet, 248. oldal).