Minden lelkész, gyülekezeti tisztségviselő és tag figyelmét felhívjuk e fejezet fontos idézeteire, amelyek a Prófétaság Lelke írásaiból származnak. Ezek a kijelentések világos, félre nem érthető nyelvezettel közlik az Isten népén nyugvó ünnepélyes felelősséget az egyház tisztaságának, épségének és lelki buzgalmának megőrzésére, így megérdemlik a gondos, imádkozó szívvel való tanulmányozást. Ha a tagok elhidegülnek és közömbössé válnak, a gyülekezetnek igyekeznie kell fásultságukból felébreszteni őket. Ha valaki kezdene eltávolodni az igazságtól, erőfeszítéseket kell tenni, hogy visszavezessük a keskeny útra.

A vétkező tagokkal való bánásmód – „A vétkező tagokkal való törődéskor Isten népének figyelmesen követnie kell a Megváltó Máté evangéliuma 18. fejezetében adott tanácsait" (Testimonies 7. kötet, p. 260.).

„Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen" (Mt 18:15–18).

„Az emberek Krisztus tulajdonai, akiket végtelen nagy áron vásárolt meg, és akiket magához kötött azzal a szeretettel, amelyet Ő és az Atya jelentett ki nekünk. Milyen körültekintően kell akkor nekünk is egymással bánnunk! Az embereknek nincs joguk ahhoz, hogy rosszat tételezzenek fel embertársaikról. A gyülekezeti tagoknak nincs joguk, hogy ösztönösen vagy kedvük szerint bánjanak azokkal a társaikkel, akik vétkeztek. Sőt a vétkezővel szembeni előítéletüknek se adjanak hangot, mert így a gonosz kovászát terjesztik egymás gondolataiban. A gyülekezetben szájról szájra terjednek a kedvezőtlen hírek egyik vagy másik testvérről. A tagok hibákat követnek el, és igazságtalanságok történnek azért, mert egyesek nem hajlandók az Úr Jézus utasításait követni.

»Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened,« – mondja Jézus – »menj el és dorgáld meg őt négy szem között« (Mt 18:15). Ne beszélj másoknak a rosszról. Egy ember megtudja, majd újabb és újabb személyek értesülnek róla, és a hír egyre terjed, a bűn növekszik, míg végül az egész gyülekezet kárt szenved. Rendezd el az ügyet »négyszemközt« az érintettel! Ez Isten terve. »Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod. A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd« (Péld 25:8–9). Ne nézd tétlenül, ha testvéred vétkezik, azonban ne másoknak áruld el őt, még ezzel is növelve a bajt, és azt a látszatot keltve, hogy bosszúból beszélsz róla, hanem úgy utasítsd rendre, ahogy azt Isten Igéje tanácsolja" (Testimonies 7. kötet, pp. 260–261.)

Keressük a megbékélést! – „Ne engedd, hogy a neheztelés gyűlöletté fajuljon! Ne hagyd, hogy a sértettség elmérgesedjen, és mérgezett szavakban törjön ki, mert az a körülötted levők gondolatait is megfertőzi! Ne engedd, hogy keserű gondolatok töltsék be a te elmédet és az övét! Menj oda testvéredhez, és alázatosan, komolyan beszélgess el vele a dologról!

Bármilyen jellegű is a sérelem, az nem változtatja meg Isten tervét, amelyet a félreértések és személyes bántalmak elintézésére rendelt. Így gyakran feloldja a problémát már az is, amikor négyszemközt és Krisztus lelkületével beszélsz azzal, aki hibát követett el. Menj el a tévedőhöz Krisztus szeretetével és együttérzésével, és igyekezz rendbe hozni a dolgot! Beszélj vele nyugodtan és csendesen! Úgy szólj hozzá, hogy erősítsd az ő józan ítélőképességét! Emlékezz e szavakra: »aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól, és sok bűnt elfedez« (Jak 5:20).

Vidd el testvéredhez azt a gyógyszert, amely meggyógyítja az elidegenedés betegségét! Tedd meg a te részedet, hogy segíts neki! Érezd kiváltságodnak és kötelességednek, hogy a gyülekezet egységéért és békességéért teheted mindezt! Ha hallgat rád, megnyerted őt barátodnak.

Az egész menny érdeklődéssel kíséri a sértett és a tévedő között lefolyó személyes beszélgetést. Ha a tévelygő elfogadja a Krisztus szeretetében tett feddést, elismeri hibáját, bocsánatot kér Istentől és testvérétől, akkor mennyei napfény árad szívébe. A versengés véget ért; a barátság és bizalom helyreállt. A szeretet olaja meggyógyítja a fájó sebet, amit a helytelen eljárás okozott. Isten Lelke összeköti a szíveket, és a helyreállt egységért dicsének zenéje hangzik fel a mennyben" (Testimonies 7. kötet, pp. 261–262.).

„Elnyerik Isten áldását mindazok, akik keresztény közösségben egyesülve imádkoznak, és megfogadják, hogy igazságosan cselekszenek, szeretni fogják az irgalmasságot, és alázattal járnak Istennel. Ha másokat megbántottak, folytatják a bűnbánat, bűnvallás és jóvátétel munkáját, teljes elhatározással jót tesznek egymással. Ez jelenti Isten törvényének betöltését.

»Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó« (Mt 18:16). Vigyél magaddal lelki embereket, és beszéljetek együtt a tévedővel az elkövetett hibákról. Lehet, hogy enged testvérei együttes felhívásának. Midőn látja a dologban elfoglalt egységes álláspontjukat, lelke megvilágosodhat.

»Ha pedig nem hallgat rád« – mi történjék akkor? Néhány személynek kellene magára venni e felelősséget a bizottságban, hogy kizárja a tévedőt? »Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek« (Mt 18:17). A gyülekezet tegyen lépéseket tagjai ügyében!" (Testimonies 7. kötet, p. 262.).

„»Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő« (Mt 18:17). Ha nem akar a gyülekezet szavára hallgatni, ha visszautasít minden erőfeszítést, amit visszanyerése érdekében tettek, akkor a gyülekezeten nyugszik a közösségből való kizárás felelőssége. Nevét törölni kell a névsorból.

Egyetlen gyülekezeti tisztviselő se tanácsolja, egyetlen bizottság se javasolja, egy gyülekezet se szavazza meg valamely helytelenséget elkövető tag törlését a gyülekezeti nyilvántartásból, amíg hűségesen nem követték Krisztus utasításait! Ha viszont e szerint jártak el, akkor a gyülekezet tisztázta magát Isten előtt. Ekkor az elkövetett gonoszság táruljon fel a maga valóságában, és távolítsák el, hogy ne terjedjen tovább. A gyülekezet épségét és tisztaságát meg kell őrizni, hogy feddhetetlenül álljon Isten előtt, Krisztus igazságának ruháiba öltözve…

Krisztus így folytatta tanítását: »Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen« (Mt 18:18).

Ez a kijelentés kötelező erővel bír minden korszakban. A gyülekezet hatalmat kapott arra, hogy Krisztus helyett cselekedjék, ezért Isten eszköze, hogy megőrizze a rendet és fegyelmet népe között. Az Úr hatalommal ruházta fel gyülekezetét, hogy munkálja a gyülekezet sikerét, tisztaságát és rendjét. Rajta nyugszik a felelősség, hogy kizárja a méltatlanokat, akik krisztusellenes magatartásukkal gyalázatot hoznak az igazságra. Mindazt, amit a gyülekezet Isten Igéjének utasításaival összhangban tesz, a menny is szentesíti" (Testimonies 7. kötet, pp. 262–263. – a kiemelés tőlünk származik).

„Nagyon fontos ügyek kerültek elő, amelyeket a gyülekezetnek kell elintéznie. Isten szolgái, akiket népének vezetésére rendelt, miután megtették részüket, rendeljék alá az egész ügyet a gyülekezetnek, hogy a hozott döntésben egységre jussanak.

Az Úr azt kívánja, hogy követői nagy óvatossággal járjanak el az egymással való kapcsolatban. Emeljék fel, állítsák helyre és gyógyítsák egymást! Azonban a gyülekezet ne hanyagolja el a megfelelő fegyelmezést! A gyülekezet tagjai tekintsék magukat egy iskola tanulóinak, akiknek el kell sajátítaniuk, hogyan fejlesszenek ki olyan jellemet, amely méltó magasztos elhivatásukhoz. E földi gyülekezetben Isten gyermekeinek el kell készülniük a mennyei gyülekezettel való ünnepélyes egyesülésre. Azok remélhetik, hogy örökké élnek majd, mint a megváltottak családjának tagjai, akik itt e földön összhangban élnek Krisztussal" (Testimonies 7. kötet, pp. 263–264.).

Az egyház hatalma – „A világ Megváltója nagy hatalmat ruházott egyházára. Ő jelenti ki azokat a szabályokat, amelyeket a problémák vizsgálata esetén tagjainál alkalmazni kell. Miután határozott utasítást adott arra, milyen utat kell végigjárni, így folytatja: »Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok (a gyülekezeti fegyelem terén) a földön, a mennyben is oldva lészen« (Mt 18:18). Így még a mennyei hatalom is megerősíti a tagokra vonatkozó gyülekezeti fegyelmi eljárást, ha a bibliai szabályokat betartották.

Isten Igéje nem engedi meg egyetlen embernek sem, hogy saját egyéni ítéletét a gyülekezet döntése fölé állítsa, és azt sem, hogy a gyülekezet véleményével szemben a sajátját erőltesse. Ha nem volna gyülekezeti fegyelem és irányítás, az egyház részeire hullana szét, és mint testület nem állhatna meg" (Testimonies 3. kötet, p. 428.).

Az egyház felelőssége a bűn kezelésében – „Isten felelősnek tartja népét mint közösséget az egyes tagok bűnéért. Ha a gyülekezet vezetői elhanyagolják a bűnök körültekintő feltárását, amelyek Isten nemtetszését hozzák a közösségre, maguk is felelősekké válnak a bűnért" (Testimonies 3. kötet, p. 269.).

„Isten megtanítja népét arra, hogy az engedetlenség és a bűn rendkívül bántja Őt, és azokat nem szabad könnyelműen kezelni. Megmutatja nekünk, hogy ha népe vétkezik, azonnal tegyenek határozott lépéseket a bűn kiküszöbölésére, nehogy haragja mindnyájukat sújtsa. De ha a felelős tisztségben levők a nép bűneit elnézik, Isten haragját vonják magukra, és Isten népe mint közösség lesz felelős azokért a bűnökért. Ahogy az Úr a múltban bánt népével megmutatja a gyülekezetnek a bűntől való tisztulás szükségességét. Egy bűnös olyannyira elterjesztheti a sötétséget, hogy az egész gyülekezettől is elzárhatja Isten világosságát. Ha a nép felismeri, hogy sötétség ereszkedett rá, és nem tudják az okát, buzgón kérjék Istent nagy alázattal és szégyenkezéssel, míg meg nem találták, és ki nem rekesztették maguk közül azt a bűnt, amely megszomorította Lelkét…

Ha a vétkek nyilvánvalóak Isten népe között, és Isten szolgái közömbösek azokkal szemben, akkor tulajdonképpen támogatják és igazolják a bűnöst. Így ők is vétkesekké lesznek, és biztosan elnyerik Isten nemtetszését, mert az Úr őket teszi felelőssé a vétkes bűneiért. ...Isten rosszallását váltotta ki az, hogy szolgái elhanyagolták a közöttük lévő rosszal és bűnnel való foglalkozást. Azokat, akik a rosszat mentegették, a nép nagyon szeretetreméltónak és barátságosnak tartotta egyszerűen azért, mert az Írás szerinti világos kötelességük teljesítése elől kitértek. A feladat nem volt kedvükre való, ezért elkerülték azt" (Testimonies 3. kötet, pp. 265–266.).

A megszenteletlenek szembehelyezkednek a gyülekezeti fegyelemmel – „Sokan vannak, akikből hiányzik Józsué megfontoltsága, és akiknek nem feladatuk, hogy feltárják a rosszat, és azonnal cselekedjenek a közöttük levő bűnnel szemben. Ezek ne akadályozzák azokat, akik e munka terhét viselik, ne álljanak azok útjába, akikre ez a kötelesség hárul. Egyesekben kérdések, kételyek támadnak, és hibákat találnak, mert mások végzik azt a munkát, amit Isten nem bízott rájuk. Ezek pontosan azok útjában állnak és azokat akadályozzák, akikre Isten az uralkodó bűnök feddését és helyreigazítását bízta, hogy haragja elforduljon népétől. Ha Ákánhoz hasonló eset lenne közöttünk, sokan volnának, akik a Józsué szerepét betöltő, a helytelenséget feltáró embereket megvádolnák azzal, hogy gonosz, hibakereső lélek lakik bennük. Istennel nem lehet játszani, és figyelmeztetéseit nem veheti büntetlenül a megátalkodott nép.

Megmutatták nekem, hogy Ákán vallomásának módja hasonló ahhoz, amit közülünk egyesek tettek és tenni fognak. Elrejtik hibáikat, és nem hajlandók azokat önként megvallani, amíg Isten fel nem fedi őket; csak akkor ismerik be vétkeiket. Néhányan addig járnak a gonoszság útján, amíg megkeményednek. Esetleg tudatában vannak annak, hogy a gyülekezet megterhelt, mint ahogy Ákán is tudta, hogy bűne miatt lett gyenge Izrael az ellenség előtt. De lelkiismeretük mégsem vádolja őket. Nem akarnak könnyíteni a gyülekezet terhén azáltal, hogy Isten előtt megalázzák büszke, lázadó szívüket, és elhagyják hibáikat. Isten nemtetszése van népén, és nem nyilatkoztatja ki hatalmát köztük, míg azok, akik felelősségteljes beosztásban vannak, megtűrik és táplálják a bűnt.

A megtéretlenek ellenálló befolyásával találják mindig szemben magukat azok, akik istenfélelemmel azon fáradoznak, hogy megszabadítsák az egyházat az akadályoktól és helyrehozzák a súlyos hibákat, hogy Isten népe megláthassa a bűntől való iszonyodás szükségességét, és tisztaságban növekedjen, hogy Isten neve megdicsőíttessék" (Testimonies 3. kötet, pp. 270–271.).

A szabályok és rendelkezések szükségessége – „Testvérek! Sohase engedjétek, hogy bárki elgondolásai megingassák a renddel és összhanggal kapcsolatos hiteteket, amelynek az egyházban meg kell nyilvánulnia… A menny Istene a rend Istene, és azt kívánja minden követőjétől, hogy szabályai és rendelkezései legyenek, és őrizze meg a rendet" (Testimonies 5. kötet, p. 274.).

Önjelölt szervezetek – A gyülekezet mint szervezet Isten eszköze, amely népe között a rendet és a fegyelmet fenntartja. Istentől kapott üzenetét nemcsak az egyes tagok személyes bizonyságtevése által juttatja el a világnak, hanem az egyháznak mint Krisztus testének egységes bizonyságtevése által is. Ez a közös bizonyságtétel megkívánja, hogy a gyülekezetnek legyen elismert végrehajtó szervezete, amelyet a szabályosan megválasztott főtisztviselőkkel és minden célszerűen megszervezett alosztállyal – mint pl.: szombatiskola, misszió, ifjúsági osztály stb. – hoztak létre.

A közösség elismer olyan önfenntartó intézményeket is, amelyek tevékenysége hozzájárul az egyház céljainak eléréséhez. Ezért, bár minden tagnak egyenlő joga van a gyülekezetben, egyetlen tag vagy csoport se indítson mozgalmat, és ne toborozzon híveket valamilyen cél elérésére vagy bármilyen hittétel vagy üzenet hirdetésére, amely nincs összhangban a Hetednapi Adventista Egyház alapvető hitelveivel és tanításaival! Ez a folyamat a széthúzás és megoszlás lelkületét táplálná, a gyülekezet törekvéseit és bizonyságtevését megcsonkítaná, és így megakadályozná, hogy eleget tegyen Isten és a világ iránti kötelezettségei teljesítésének.