A keresztények tegyenek meg mindent azért, hogy elkerüljék azt, ami megosztaná őket és szégyent hozna ügyükre! „Istennek az a célja, hogy gyermekei egységbe forrjanak. Hát nem mindannyian ugyanabban a mennyben kívánunk élni?… Akik nem hajlandók egységben dolgozni, azok nagy szégyent hoznak Istenre" (Testimonies 8. kötet, p. 240.). Az egyház ne pártolja azokat a tetteket, amelyek a tagok közötti összhangot veszélyeztetik, hanem állandóan az egységre bátorítson!

A gyülekezeten belüli konfliktusokat a legtöbb esetben gyülekezeti vagy polgári pereskedés nélkül is el lehet rendezni. „Ha a testvérek közötti félreértéseket nem teregetnék ki mások előtt, hanem krisztusi szeretettel egymás között őszintén megbeszélnék az ügyet, milyen sok bajt lehetne elhárítani! A sokakat beszennyező keserűségnek mennyi gyökere pusztulna el, és Krisztus követői mily szorosan és gyöngéden kötődnének egymáshoz az Ő szeretetében!" Gondolatok a Hegyi Beszédről, p. 62. – lásd még: Mt 18:15–18; és uo. pp. 188–190.).

A tagok közötti nézeteltérés elrendezése – Minden erőfeszítést meg kell tenni a gyülekezeti tagok közötti nézeteltérések elrendezésére, és hogy a vita a lehető legkisebb kört érintse. „Az igazság ügyére hoz szégyent a testvérek közötti veszekedés, civakodás és pereskedés. Akik így viselkednek, nevetség tárgyává teszik az egyházat ellenségei előtt, és a sötétség hatalmait győzelemre segítik. Újból felszakítják Krisztus sebeit, és nyíltan megszégyenítik Őt. Ha nem tisztelik az egyház hatalmát, akkor valójában semmibe veszik Istent, aki hatalommal ruházta fel az egyházat" (Testimonies 5. kötet, pp. 242–243.).

A polgári pereskedés gyakran heves légkörben zajlik, amely az emberi önzésből ered és az emberi önzés bizonyosfajta megnyilatkozása. A Krisztus lelkületét bemutatni törekvő egyház ne engedje meg az ilyen eljárást! A keresztény önzetlenség arra készteti Krisztus követőit, hogy inkább elszenvedjék a megkárosítást (1Kor 6:7), minthogy elmenjenek „az igaztalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt" (1Kor 6:1).

A mai világban adódnak olyan alkalmak, amikor polgári jogi végzést kell kérni, a keresztények mégis előnyben részesítik az egyházon belüli megoldást; és az ilyen végzés kérelmezését olyan esetekre korlátozzák, amely egyértelműen a polgári igazságszolgáltatás jogkörébe tartozik és nem az egyházéba; vagy ha az egyház kijelenti, hogy a szabályos határozathozatalban nem tud kellően eljárni. A polgári bíróságok előtt zajló ilyen pereskedések sose váljanak bosszúvágyó, ellenségeskedő üzelmekké, hanem abból a vágyból induljanak ki, hogy döntést kérjenek, és hogy a nézeteltéréseket békésen rendezzék. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: a biztosítási igények elrendezése, a föld tulajdonjogát érintő határozatok kiadása, az ingatlanok ügyintézésével kapcsolatos és a kiskorú gyermek elhelyezéséről szóló döntések.

Az egyháznak a törvényes kereteken belül fel kell állítania olyan eljárási formákat, amelyek segítségével elkerülhetők az 1Kor 6-ban leírt pereskedések, másrészt állandóan vigyáznia kell, nehogy elforduljon evangéliumi küldetésétől és a polgári bíróságok feladatát akarja betölteni (lásd Lk 12:13–14 és Testimonies 9. kötet, pp. 216–218.).

Isten azt várja el egyháza tagjaitól, hogy „ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek" (Róm 12:18). Az egyház kövesse a könnyen elérhető, viszonylag gyors megoldást, amivel a tagok között sok nézeteltérést el lehet rendezni. Ha az egyház elmulaszt segítséget nyújtani a tag segélykérésére a nézeteltérés elrendezésében, vagy ha az ügyet olyan természetűnek találja, ami a hatáskörén kívül esik, akkor el kell ismernie, hogy a tag kimerítette azokat a lehetőségeket, amelyeket a Biblia a problémás ügyek rendezésére tanácsol, és amit ez a tag a továbbiakban tesz, az saját lelkiismereti ügye (lásd The SDA Bible Commentary 6. kötet, p. 698.).

Ha azonban az egyház erőfeszítéseket tesz a nézeteltérések gyors és békés elrendezése érdekében, és megoldást javasol, ne vessék el az egyház által felajánlott megoldást alapos átgondolás nélkül. Nem szép dolog, ha egy gyülekezeti tag az egyház szabályos eljárását kikerülve egy másik gyülekezeti tag ellen indít pert. „Egyáltalán már az is gyarlóság tibennetek, hogy törvénykeztek egymással" (1Kor 6:7).

Az olyan gyülekezeti tagok ellen, akik türelmetlenek és önzők, és nem hajlandók megvárni és elfogadni a gyülekezet ajánlásait egy másik gyülekezeti taggal szembeni panasz elrendezésében, megfelelő gyülekezeti fegyelmi eljárást kell foganatosítani (lásd 189. oldal) a gyülekezetre gyakorolt romboló hatásuk miatt, és mert megtagadják a jogszerűen kijelölt és gyakorolt gyülekezeti tekintély elfogadását.

Gyülekezeti tagok egyházzal szembeni sérelmeinek rendezése – Ugyanazokat az elveket kell alkalmazni a tagoknak az egyház és az intézmények elleni sérelmeik kezelésében, mint a tagok egymásközti nézeteltéréseinek megoldásánál.

Gyülekezeti tag ne indítson pert egyházi létesítmény ellen, kivéve, ha az egyház nem biztosította a megfelelő eljárást az egyházon belül, vagy ha az ügy természete miatt a rendezés nyilvánvalóan nem az egyház hatáskörébe tartozik.

Az egyház gyülekezeti taggal szembeni sérelmének rendezése – Előfordulhat, hogy az egyházi szervezetek vagy intézmények sérelmet szenvedtek gyülekezeti tag(ok)tól. Ilyenkor az egyházi vezetők keresztény türelemmel viseltessenek a tag(ok) iránt, és emlékezzenek a Biblia tanácsaira, hogy a keresztények maguk között rendezzék el a vitákat. Az egyház mielőtt a világi bírósághoz fordulna peres ügyekben, a taggal együttműködve tegyen meg minden ésszerű erőfeszítést az ügy rendezése érdekében.