Istenünk a teremtés hat napja után a hetedik napon megpihent, és a szombatot minden ember számára a teremtés emlékalkalmává tette. Az Úr megváltoztathatatlan törvényének negyedik parancsolata mindenkitől megkívánja, hogy – Jézusnak, a szombat Urának tanítása és gyakorlata szerinti – a hetedik napi szombatot nyugalommal, istentisztelettel és szolgálattal töltse. Ez a nap az Istennel és az egymással való örömteli közösség ideje. A Krisztusban történt megváltás jelképe, megszentelődésünk jele, hűségünk záloga és az örök élet előíze. A nyugalom napja az Isten és népe közötti örök szövetség állandó jele. A megszentelt napon – estétől estéig, naplementétől naplementéig – Isten teremtő és megváltó munkáját ünnepeljük. (1Móz 2:1–3; 2Móz 20:8–11; Lk 4:16; Ésa 56:5–6; 58:13–14; Mt 12:1–12; 2Móz 31:13–17; Ez 20:12,20; 5Móz 5:12–15; Zsid 4:1–11; 3Móz 23:32; Mk 1:32)