Isten sáfárai vagyunk: időt és alkalmakat, képességeket és javakat, a föld áldásait és erőforrásait bízta ránk. Felelősséggel tartozunk neki ezek helyes felhasználásáért. Isten tulajdonjogát a neki és embertársainknak való hűséges szolgálattal, az evangélium hirdetéséért, valamint egyháza fenntartásáért és növekedéséért való tizedfizetéssel és adakozással ismerjük el. A sáfárság kiváltság, amit azért adott Isten, hogy fejlődjünk a szeretetben, és győzedelmeskedjünk az önzés és kapzsiság felett. A sáfár örül azoknak az áldásoknak, amelyeket hűsége eredményeként mások nyernek. (1Móz 1:26–28; 2:15; 1Krón 29:14; Agg 1:3–11; Mal 3:8–12; 1Kor 9:9–14; Mt 23:23; 2Kor 8:1–15; Róm 15:26–27)