A házasságot Isten Édenben alapította egy férfi és egy nő élethosszig tartó szeretetközösségeként, amelyet Jézus is megerősített. Mivel a keresztény számára a házasság Isten és a házastárs iránti elkötelezettség, csak azonos hitben élők között köttessen! Kölcsönös szeretet, megbecsülés, tisztelet és felelősségtudat az összetartó ereje ennek a közösségnek, amelynek tükröznie kell a Krisztus és egyháza közötti szeretetet, szentséget, közelséget és állandó kapcsolatot. Jézus a válásról azt tanította, hogy házasságtörést követ el az, aki elválik házastársától – kivéve a paráznaság miatti válást –, és mással házasodik össze. Bár lehetnek olyan családi kapcsolatok, amelyek távol állnak az eszményitől, a Krisztusban egymásnak teljesen elkötelezett házastársak a Szentlélek vezetésével és a gyülekezet segítségével eljuthatnak a szeretetben való egységre. Isten megáldja a családot, és azt akarja, hogy a családtagok a teljes érettségre segítsék egymást. A szülők neveljék gyermekeiket az Úr iránti szeretetre és engedelmességre. Példájukkal, szavaikkal tanítsák őket arra, hogy Krisztus szerető, nevelő, örökké gyengéd és gondoskodó, aki azt akarja, hogy az Ő testének – Isten családjának – tagjaivá legyenek. A végső fázisban az egyik fontos üzenete az evangéliumnak a családok összetartásának növekvő fontossága. (1Móz 2:18–25; Mt 19:3–9; Jn 2:1–11; 2Kor 6:14; Ef 5:21–33; Mt 5:31–32; Mk 10:11–12; Lk 16:18; 1Kor 7:10–11; 2Móz 20:12; Ef 6:1–4; 5Móz 6:5–9; Péld 22:6; Mal 4:5–6)