Pontosan 10 éve, 2013. október 29-én kaptunk közterületi engedélyt arra, hogy Budapest több aluljárójában missziós tevékenységet folytassunk. Tudom, hogy volt már ilyen egy-egy alkalommal, hogy akciót szervezett az egyház, és fiatalok evangelizáltak ilyen módon (magam is részt vettem ebben hajdanán), de ez most egy kicsit más lett. Minden héten, eleinte keddenként, mára már szerdánként összejövünk 6-8-10-en, hogy énekeljünk, beszélgessünk és ingyen irodalmat osztogassunk az érdeklődőknek.
Az inspirációt egy hitmélyítő összejövetelen kaptuk, amikor a nagyvárosok missziójáról volt szó. Gondoltuk, ne szóljon hiába a felhívás, próbáljunk meg valamit tenni a nagyvárosban élő emberekért. Eleinte csak 3-an voltunk: Gyarmati Gyöngyi, Palátsik Dénes és jómagam. Nem voltak eszközeink, könyveink, tapasztalatunk, de volt nagy lelkesedésünk és az Úr iránti szeretet, buzgalom. Miután megkaptuk az engedélyt, úgy gondoltuk, hogy a Nyugati aluljáróban kezdjük tevékenységünket. Először félve, tele bizonytalansággal, később már bátrabban végeztük a szolgálatot. Annyira fellelkesültünk a hétről hétre szerzett tapasztalatok nyomán, hogy elhatároztuk, hogy ezt a munkát nem fogjuk abbahagyni, amíg lesz mit osztogatni, és el nem jön az Úr! Közben többen csatlakoztak hozzánk és olyan megerősítéseket kaptunk Istentől, amelyek további erőt biztosítottak számunkra. Azóta átmentünk az Őrs vezér terére és ott hintjük az igazság magvait.
Hála legyen a jó Istennek, munkánk nyomán többen megtalálták életük értelmét, sok imameghallgatásért magasztalták Istent és sokan meg is keresztelkedtek! Dicsőség legyen a mi szerető Megváltónknak a sok-sok tapasztalatért! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy minden aluljáróra van engedélyünk, tehát több csapat is alakulhatna, de nekünk ennyire van energiánk. Azt gondolom, hogy heti 3 óra, amit ezzel a tevékenységgel töltünk, nem sok! Sőt! Még többet kellene Istenért tennünk, hiszen az idő rövid! Életünk gyorsan lepereg és vajon hogyan fogunk elszámolni Megváltónknak? Nem tudjuk, hogy még milyen eredménye lesz szolgálatunknak, de nem is érdekes! Majd a mennyben megláthatjuk azokat, akik e munka nyomán kerültek oda!
Imám és óhajom az, hogy amikor Jézus eljön, mindannyian részesei lehessünk Isten országának. Ott, ahol Jézus helyet készít számunkra, sok öröm vár bennünket, de van egy öröm, amit csak itt élhetünk át: a megtért emberek feletti örömet! Azt kívánom, hogy minél több ilyenben legyen részünk!
Kormos Tivadar
