Árvai Tamás Kristóf 2021 novemberében sikeresen megvédte a doktori disszertációját és a tudományok doktorává avatták a Pécsi Tudományegyetemen. Néhány hete az a megtiszteltetés érte, hogy az egyetem könyvben kiadta az értekezését!
– Miért lettél történész és hogyan segíti ez a lelkészi munkádat?
– Anyai nagyapám – Rúzsás Lajos – is történész volt, de még nem voltam három éves, mikor elvesztettem őt. Apai nagyapám – Árvai Henrik – lelkészként dolgozott, de történelmi korokat élt át. Élénken él az emlékezetemben, ahogy az ölébe vesz, és mesél a második világháborús élményeiről, vagy azokról a megpróbáltatásokról, amiket fiatal lelkészként a Rákosi-korszakban át kellett élnie. Szóval vagy így, vagy úgy, mindkét nagyapámtól hozom a történelmi érdeklődést. Ezt erősítették a gyerekkoromban hallott bibliai történetek is. Ezek a szálak meg is határozták pályaválasztásomat, először történelem szakon, majd teológián végeztem. Én – tudósként épp úgy, mint lelkészként – szoros kapcsolatot látok történelem és Biblia között. Nekünk egy olyan Istenünk van, aki áttöri a mennyei és a földi világ közötti falat, és cselekszik a történelemben.
– Milyen volt az út a kezdetektől a doktori védésig? Milyen érzés felfedezni valamit, amire más még nem jött rá?
– Nem volt könnyű a lelkészi munka mellett a kutatásaimmal foglalkozni. Ezért is húzódott el évekig a dolgozat megírása (2009-ben kezdtem a doktori programot, és 2021-ben védtem meg a disszertációt). Sok szabadidőt kellett föláldoznom, amiért a családom nem lelkesedett. Emlékszem, fiam, Csongor, 7-8 éves kora körül megkérdezte: „Apa, egyáltalán neked miért kell megcsinálnod a doktorit?” Bevallom, nehezen tudtam neki kielégítően válaszolni. Engem azonban valóban motivált, hogy a világ működéséből valami olyasmit ismerek meg, ami eddig rejtve volt.
– Hogyan mondanád el egyszerű szavakkal a kutatásod legfontosabb eredményét? (Tanár embernek ez sem lehet annyira nehéz. J)
– Az ókori társadalmakat mi elsősorban azokból az írásos emlékekből ismerjük, melyek ránk maradtak. Ilyen történelmi dokumentum a Biblia is. Az, hogy írásban maradtak meg, megtévesztő. Azt a benyomást kelti, hogy a régi ember ugyanúgy írt és gondolkodott, mint mi. Az ipari forradalom, a felvilágosodás és az általános tankötelezettség előtti társadalmak nagy része azonban írástudatlan volt. Az ókorban nem olvasgatták úgy a Bibliát, mint mit. A könyv formátum sem létezett, a tekercsek drágák voltak, és a betűket csak egy szűk, kiváltságos réteg ismerte. Ezért is mondja a Jelenések könyve, hogy „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják … a prófétai igéket” (1:3), hiszen nagy kiváltság volt, ha egy gyülekezetben volt egy írni-olvasni tudó, aki fölolvasta a többieknek János könyvét.
Nos, az én kutatásom éppen ezen ókori társadalmak szóbeli jellegére irányult. Elsősorban babiloni és asszír dokumentumokat vizsgáltam, és azt kerestem, milyen hatással volt a társadalom szóbeli jellege az írott szövegek keletkezésére. Ha nem ismerjük ezt a háttérinformációt – akármelyik ókori írásos dokumentumra vonatkozólag (beleértve a Bibliát is) – könnyen félreérthetjük a szöveg jelentését.
– Hogyan tudtad összeegyeztetni a nagy család kihívásait az elmélyült kutatással? Kik és hogyan segítettek és támogattak az úton?
– Arról már beszéltem, hogy sok családdal is eltölthető szabadidőt kellett föláldoznom. Ugyanakkor ők is segítettek. Csongor fiam már egészen korán tudta, mi az az ékírás. Feleségem, Pálma pedig olykor a második konzulens szerepébe lépett. Édesanyám is többször kikérdezett, segítve gondolataim rendszerezését. A kecskeméti gyülekezeti pénztáros, Bangó Gedeon pedig a dolgozat matematikai hátterének kidolgozásában volt segítségemre. Szóval sokfelől – és nem csak szakmai körökből – kaptam pozitív impulzusokat.
– Milyen érzés az első könyvbe belelapozni, amelynek te vagy a szerzője? Mi a publikálás igazi jelentősége? Hol vásárolható meg?
– Annyi tortúrával jár egy szakkönyv elkészítése, hogy a végén már nem is annyira a könyvnek örül az ember, hanem annak, hogy végre leteheti ezt a terhet. De persze azért örülök neki. Szakmai tekintetben fontosak a publikációk, de az is szerepet játszik, hogy az emberben van egy vágy arra, hogy megossza a belső világát másokkal. A könyv a L’Harmattan Kiadónál jelent meg, így az ő honlapjukról megrendelhető, Budapesten vagy egyéb egyetemi városok nagyobb könyvesboltjaiban is biztosan kapható. De ha valakit tényleg érdekel a könyv, vegye fel velem a kapcsolatot, mert szerzőként kedvezménnyel tudok hozzájutni.
– Mit tanítasz az ATF-en? Mi a célod tanárként? Milyen további terveid vannak a tudományos munkában?
– Olyan tantárgyaim vannak, melyek a Biblia történelmi-kulturális hátterét világítják meg, hogy ezáltal jobban megérthessük magát, a Biblia szöveget is. Engem a tudomány alázatra nevelt. Abban reménykedem, hogy az ATF-diákokat is sikerül rávezetnem, a nagyobb tudás alázattal, sőt felelősséggel jár.
Ami mostanában a leginkább érdekel az az, hogy hogyan nyilatkoztatja ki magát Isten egy olyan világban, ami kulturálisan, történelmileg jól körülhatárolható? Hogyan szűkíti le üzenetét a végtelen Isten a véges emberi elme számára? Talán majd könyv is fog születni belőle, de nem érzem az időt olyan nyomasztónak, mint amilyennek a disszertáció megírásánál éreztem.
– Hogyan bátorítanád az adventista fiatalokat igényes tudományos munkára? Te hogyan tudod a saját életedben egyensúlyban tartani az ATF küldetésnyilatkozatát: „Lélekkel és tudománnyal Krisztus szolgálatában”?
– A Biblia több helyen is utal rá, hogy Isten a természeten keresztül is kinyilatkoztatja magát (Zsoltár 8; 19; Róm 1:20). A világ működésének jobb megértésével tehát magát Istent is jobban megértjük. Emellett pedig a tudományos gondolkodás erősebbé teszi az embert intellektuálisan, megakadályozva, hogy könnyedén bedőljön hamis híreknek vagy bizarr összeesküvés elméleteknek. Szerintem az egyháznak nagy szüksége van olyan emberekre, akik tudományosan gondolkodnak.
Adventista Kommunikáció
