Szokatlan felajánlást kapott a NEEKA Hungary alapítvány február első felében. Egy Nyíregyházán működött szabászat felszámolja a cégét, és felajánl hozzávetőlegesen 150 darab öltönyt, amit rászorulóknak, vagy esetleg Ukrajnába szeretne eljuttatni.
Mivel idén már másodjára készültünk Ukrajnába segéllyel, és volt hely a teherautón 2025. február 14-én el is mentünk az öltönyökért. Ám a helyszínen szembesültünk a ténnyel, hogy valójában nem 150 darab van, hanem közel 400. Már pakolás közben azon gondolkodtunk Rácz Ferenc testvérrel, hogy milyen jó lenne, ha a Tiborszállási Péchy László Adventista Általános Iskolába is tudnánk vinni öltönyöket, hiszen a felajánlott ruhák között volt gyerek méret is. Viszont hamar rájöttünk, hogy mivel hétfőn korán reggel mi már a határon kell legyünk, így sajnos ez nem megoldható.
Ám ilyenkor lép közbe Isten. Vasárnap este szembesültünk egy logisztikai problémával, ami nem igazán akart megoldódni, ennek következtében nem tudtunk reggel elindulni. Szabad lett a hétfő délelőtt. Felvettem a kapcsolatot az iskola igazgatójával, és megbeszéltük, hogy hétfőn reggel (2025.02.17.) elvisszük a szállítmányt az iskolába. Nem telt el sok idő, amíg megláttuk az első csillogó szempárt: élete első öltönye! Beszélgetve az oktatókkal, elmondták, hogy sok gyereknek talán ez az első ünnepi ruhája, de lehet, az utolsó is, hisz a szülők anyagilag nem tudják megengedni, hogy öltönyt vásároljanak. A falu polgármestere is tiszteletét tette, sok gyereknek ő segített jó méretet választani.
Megmaradt egy pillanat: egy fiatal ember miután megtalálta a számára tökéletes ruhát, végig abban maradt, abban sétált fel-alá a tornateremben. Miután mindenki talált magának öltönyt, összepakoltunk, és sikerült megoldani a papírozást is, ami a határátlépéshez szükséges, és késő délutánra már a Munkácsi Emmánuel Gyülekezetben pakoltuk le az öltönyöket, melyeket a kárpátaljai lelkészeknek ajánlanak fel, a maradékot pedig a tagságnak. Tiborszálláson – számításaink szerint – megközelítőleg 160 öltöny talált gazdára.
Hosszú nap volt, de látva a gyerekek szemében az örömöt, minden egyes perce megérte!
SzBSz
