A Generálkonferencia 62. Ülésén még nagyobb hangsúlyt kapott az „I will go” jelmondat, amely magyarul annyit jelent, hogy „Elmegyek”. A Jézus közeli visszatéréséről szóló másik jelmondattal együtt („Jesus is coming soon”) azonban szinte lefordíthatatlan úgy, hogy megőrizzük az eredeti, mozgalmi jelleget adó értelmét is. A Magyar Unió éppen ezért már korábban is a „Középpontban Krisztus, fókuszban a misszió” jelmondattal dolgozik. Tudtunkon kívül már kicsit előre is dolgoztunk, mert a GK több előterjesztésében is megjelent a tanítvánnyá tevés gondolata, amely lényegében a mi jelmondatunkban is benne van, de erről majd később.
A GK ülésnapjainak estéjén a külöböző divíziók beszámolóit láttuk, ill. hallgattuk meg, amelyekből kiderült, milyen szerteágazó módon végzik hittestvéreink a Krisztusról szóló bizonyságtételt szerte a világon. Többször is megható volt látni az áldozathozatalt, lelkesedést, és kreativitást, amely az elkötelezett testvéreink szolgálatát jellemzi, ill. az ebben megnyilatkozó Szentlélek erejét. A reggeli áhítatokban, amelyet mindennap John Bradshaw (igazgató, It Is Written) testvér tartott, szintén a Jézussal való kapcsolatról és az ebből fakadó misszióról beszélt (ez természetesen az esti áhítatokra is jellemző volt). Számomra különösen fontos volt, hogy ezek az igehirdetések, tanítások mindig kegyelemközpontúak voltak, amelyek természetesen Jézus személyéből táplálkoztak. Ez visszaigazolta számomra az ilyen jellegű gondolkodás és igehirdetés fontosságát, amelyet én is igyekszem képviselni évek óta.
Végül még egy fontos téma, amely szorosan kapcsolódik az előzőekhez. A GK ülései hivatottak az összes egyházi szabályzat módosítását elvégezni. Ez hosszadalmas és fárasztó, nagy figyelmet igénylő megbeszélést, néha vitát jelent. Most ráadásul alapvető módosításokat fogadtunk el, amelyek közül a leginkább izgalmas, hogy a korábban elfogadott, 28. hitelvünk, a Növekedés Krisztusban című, ill. ennek alapelvei, megjelennek az egyház működésében. Pl. a gyülekezeti bizottságok, ill. a lelkészek szolgálatának a középpontjában is ennek kell állnia ezek után. Alapvető fontosságú, hogy az előbb említettek szolgálatában megjelenjen a tanítvánnyá tevés, és Krisztusban való növekedés gyakorlata, a gyülekezetek hozzásegítése az aktív tanítvánnyá válásban. Ez alapján figyelmünket önmagunk és tagjaink lelki növekedésére kell fordítanunk, ugyanis ez az alapja a Krisztusról szóló hiteles bizonyságtételünknek. Az egyház vezetői felismerték, hogy nem elég beszélni, tanítani erről a témáról, hanem működésünk fókuszába kell illesztenünk a személyes és közösségi növekedés tapasztalatát. A következő hónapokban sokat kell majd dolgoznunk, hogy ez számunkra is nagyobb hangsúlyt kapjon.
Mindent egybevetve, fontos kiemelnünk, hogy végre nemcsak egy olyan konferenciánk volt, ahol csak arról beszéltek, mit kellene tenni, hanem a hogyan is előtérbe került, ill. megszólaló vezetőink egyöntetűen a Krisztus Urunkkal való valódi és gyümölcsöző közösségre helyezték a hangsúlyt! Már alig várom, hogy megkapjuk a konferencián módosított szabályzatok végleges szövegét és átültethessük magyar nyelvre is ezeket. Bízom abban, hogy ezek minden magyar testvérünk számára új látást adnak majd személyes és közösségi életünkre nézve egyaránt.
Fenyvesi Péter Pál
Fotó: Nathaniel Sebastian Reid /AME (CC BY 4.0)
