2025. augusztus 6-án Hirosima a régió nagy részét elpusztító bomba ledobásának 80. évfordulójára emlékezett. A fesztivál neve Tōrō-nagashi, amelynek keretében a résztvevők papírlámpásokat engednek le a Motoyasu folyón az elhunytak emlékére. Victor Hulbert az Adventist Review számára tudósított az ünnepségről. Bár sok hirosimai túlélő már elhunyt, a még élőket a közösség és a jó szándékú emberek támogatják, akik szeretnének méltó módon megemlékezni az áldozatokról, és imádkoznak, hogy ilyen tragédia soha többé ne ismétlődjön meg.
Hulbert így ír: „1945. augusztus 6-án egy bomba robbant fel 580 méterrel Hirosima központja felett, és azonnal megölt 70 000 embert – néhány hónapon belül pedig még egyszer ennyit. A múlt történeteinek elmesélése azonban reményt ad a jövőre nézve.”
Hulbert két túlélőt, Sako asszonyt és Kino asszonyt interjúvolt meg a helyi hetednapi adventista gyülekezetben. Kino asszony a robbanás epicentrumától mintegy 4 km-re élt, és akkoriban a 20-as évei végén járt. Egyike volt a sok helyi adventistának, aki azonnal cselekedett. Elsősegélyben járatos tudását felhasználva gondoskodott a robbanás áldozatairól. Ma félelmetes részletességgel tud beszámolni azokról a szörnyűségekről, amelyeket sokan átéltek utolsó perceikben.
Sako asszony 17 éves volt, „amikor az Enola Grey repülőgép elrepült felettük és ledobta egyetlen bombáját. Csak másfél kilométerre volt a robbanás epicentrumától.” 6,5 méter magasra repült a levegőbe, majd egy fal és egy víztartály közé zuhant, megvakult és súlyos égési sérüléseket szenvedett. Végül segítség nélkül kellett kimásznia a törmelékek alól. Sérülései olyan súlyosak voltak, hogy az orvosi központok elutasították, mert meg voltak győződve arról: nem fogja túlélni. Apja azonban elkötelezte magát a gyógyulása mellett. „Heteken át légzési nehézségekkel, súlyos égési sérülésekkel, a testének fedetlen részein férgekkel teli sebekkel és sugárbetegséggel küzdött.”
Sako asszony évekkel később, miután fia csodával határos módon sugárzás okozta károsodások nélkül megszületett, 21 évesen fordult a valláshoz. Hónapokig kereste azt a hitet, amely magyarázatot adhat egy ilyen hatalmas pusztításra, amelynek szemtanúja volt. Részt vett egy adventista evangelizációs előadáson, majd a hirosimai adventista gyülekezet központi alakjává vált. Sako asszony így fogalmaz: „Megtaláltam azt, ami nem változott. Bármi is változik körülöttem, az egy Istenben hiszek, aki nem változik.”
Sako asszony és Kino asszony egyaránt tanúsítja, hogy a tragédia nem vehette el reményüket és emberségüket. Ehelyett a megbocsátás katalizátorának tekintik a tragédiát, és a fiatalabb generációk érdekében felszólalnak a háború ellen.
Kino asszony így fogalmazott:
„Tudom, hogy Isten a Bibliában megígérte, hogy bár sokan elesnek, Ő megmenti őket. Valóban úgy érzem, hogy ez az ígéret teljesült számomra. Úgy gondolom, hogy sok minden történik a világban, de a legfontosabb az, hogy felhagyjunk a harccal. Ha egymás mellé állunk, kéz a kézben, és hiszünk a békében, akkor hiszem, hogy fényes jövő vár ránk.”
Az eredeti cikk forrása:
https://atoday.org/hiroshima-survivors-highlight-forgiveness-for-80-year-anniversary
A cikket fordította: Cserpán Ádám
