A Szentírás olvasása hatalmas változást hozhat. Egy nap akár az életed is múlhat rajta.
Marcos Paseggi, Adventist Review
Amikor az izraeli túszok nemrég visszatértek szeretteikhez és hazájukba, több történet is világot látott, amelyeknek egy közös nevezője volt: a gázai alagutak sok, korábban világi izraelit mélyebb vallásosságra juttattak, mint eddig bármi. A változások történeteit gyakran egy közös szál kötötte össze: a Szentírás felolvasása.
Vegyük például Matan Zangaukert. Elmesélte, hogy egy nap az alagutakban a romok alatt talált egy Tehilimet (a Zsoltárok könyvét). Ettől kezdve Zangauker mindennap imádkozott, ami szerinte elviselhetőbbé tette fogságát. „Egy olyan helyen, ahol kevés a levegő és szinte nincs napfény, azoknak a verseknek a szabályos ritmikája rutinná, majd horgonnyá vált” – mesélte.
Vagy vegyük Omer Shem Tovot. Az édesanyja, Shelly, minden reggel bement az üres szobájába, és egy imakártyáról felolvasta a 20. zsoltárt. Minden beszámoló szerint véletlenül talált rá erre a zsoltárra. Egy túszok családjait támogató csoport osztogatott kártyákat, amelyekre a Zsoltárok könyvének fejezetei voltak nyomtatva, és ez a zsoltár véletlenül az volt, amelyiken Omer neve szerepelt – mesélte. „Az a sor, hogy »Hallgasson meg téged az Úr a veszedelem napján«, megnyugvást adott nekem” – mondta később.
A beszámolókból kiderült, hogy ő nem tudta, de Omer a gázai alagutakban minden reggel ugyanazt a zsoltárt mondta el egy hasonló kártyáról, amelyet valószínűleg katonák ejtettek el. Más túszok segítséget találtak olyan zsoltárok szavalásában, mint a 27. zsoltár: „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (1. vers). Mások, reménykedve a jövőben, a 126. zsoltárt szavalva várták majdani szabadulásukat: „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön” (1–2. vers).
Más túszok, mint például a 23 éves Omer Wenkert, akit 505 napig tartottak fogva, akkor is találtak időt a szent versek felolvasására, amikor közölték velük, hogy hamarosan szabadok lesznek. Amikor ő és a többi túsz megbilincselve, bekötött szemmel ült, elénekelték a 121. zsoltár egyik versét: „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta” (1–2. vers, RÚF).
Mielőtt bekövetkezik a katasztrófa
Hogyan viselkednénk hasonló helyzetben mi, hetednapi adventisták, akik „a Könyv népének” tartjuk magunkat? Hány bibliai verset tudnánk idézni, ha hirtelen megakadályoznák, hogy hozzáférjünk a Bibliánkhoz? Mennyire vagyunk felkészülve arra, hogy Isten Igéjének felbecsülhetetlen segítségével nézzünk szembe egy élet-halál helyzetben?
Sapir Cohen egyike volt azoknak a túszoknak, akik vigaszt és erőt találtak a 27. zsoltár elmondásában. Érdekes módon egy hónappal 2023. október 7. előtt úgy érezte, hogy valami nincs rendben az életében. A közelgő végzet érzésével még egészségügyi szűréseken és vizsgálatokon is részt vett, de az orvosok nem találtak semmilyen problémát.
Hogy megnyugtassa magát, Cohen elkezdte naponta elszavalni a 27. zsoltárt: „Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem” (5. vers). Ő nem tudta, de ezek a vigasztaló szavak tartották meg őt október 7-én, amikor erőszakkal elhurcolták a gázai alagutakba, és így volt ez mindennap, amíg meg nem szabadult.
A megpróbáltatások után Cohen elmondta, hogy „a szavak, amelyek korábban távoliaknak tűntek”, „most az egyetlen stabilitást jelentették számomra, amelybe kapaszkodhattam”.
Felkészülés a végső kihívásra
Amikor a végidő néhány kihívását leírta, és azokat a korai keresztény tanítványok tapasztalataival összehasonlította, Ellen G. White soha nem arra összpontosított, hogy a hívőknek hogyan kell megtanulniuk jobban válaszolni esetleges fogvatartóiknak és vádlóiknak. White újra és újra hangsúlyozta, hogy a hangsúly nem a próbatételre, hanem az ahhoz vezető napi felkészülésre helyeződik. Írta: „Krisztus szolgáinak nem kellett előre megírt beszédet készíteniük, amelyet a próbatétel során előadhatnak. Felkészülésük napról napra történt azáltal, hogy kincsként őrizték Isten Igéjének drága igazságait, és imádkozással erősítették hitüket.” Akkor, amikor bíróság elé állították őket, „a Szentlélek eszükbe juttatta azokat az igazságokat, amelyekre szükségük volt.”
White tovább magyarázta, hogy „a Szentírás szorgalmas tanulmányozásával megszerzett tudás a megfelelő pillanatban felvillan a memóriában.” Másrészt, „ha valaki elhanyagolta, hogy megismerje Krisztus szavait, ha soha nem tesztelte kegyelme erejét a próbatételekben, akkor nem számíthatott arra, hogy a Szentlélek eszébe juttatja az Ő szavait”.
Ma van itt az ideje egyfajta felkészülésnek, amelyet „nap mint nap Isten Igéje drága igazságainak megőrzésével” lehet véghezvinni. Még mindig megvan az a kiváltságunk, hogy ezt nyíltan tehetjük. Holnap talán már egy alagútban kell helytálljunk.
Lábjegyzetek:
[i] „Zsoltárok az alagutakban: Hogyan adtak erőt Izrael túszainak a Szentírás szavai”, Jerusalem Post, 2025. október 15.
[ii] „A túszoktól tanulni az újrakezdésről”, Jewish Standard, 2025. október 30.
[iii] „Isten és Nietzsche megtalálása a Hamász gázai alagútjaiban”, New York Times, 2025. június 10.
[iv] „Isten megtalálása Gázában”, https://www.chabad.org/news/article_cdo/aid/7068908/jewish/Finding-G-d-in-Gaza.htm.
[v] „Hitvallások: Isten jelenléte a gázai fogság sötétjében”, Christian Broadcasting Network, 2025. március 20., elérhető: https://cbn.com/news/israel/testimonies-faith-gods-presence-darkness-gaza-captivity.
[vi] „Sapir Cohen’s Search for Meaning in the Gaza Tunnels” (Sapir Cohen célkeresése a gázai alagutakban), https://aish.com/sapir-cohens-search-for-meaning-in-the-gaza-tunnels/. Mellesleg, a „hamas” szó a 27. zsoltár 12. versében jelenik meg, héber jelentése „bosszú” vagy „erőszak”: „Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.”
[vii] Ellen G. White: The Desire of Ages [Jézus élete]. (Mountain View, Calif.: Pacific Press Pub. Assn., 1898, 1940), 355. angol o.
[viii] Uo.
A cikk forrása: https://adventistreview.org/commentary/hidden-in-our-heart/
Kiemelt kép: iStock / Getty Images / Thai Noipho
A cikket fordította: Henter Zsombor
