A jerikói úton járva: traumaérzékeny teológia az egyház jövőjéért

Az Adventista Vallástudományi Társaság (ASRS) 2025-ös bostoni éves találkozóján Rodney Palmer, az Andrews Egyetem Vallás- és Bibliai Nyelvek Tanszékének vezetője és az ASRS leköszönő elnöke az Irgalmas Samaritánus példázatát a traumára érzékeny adventista teológia, oktatás és lelkigondozás modelljeként mutatta be. Palmer megfigyelte, hogy a traumatizált ember olyan, mint az „úton fekvő” sebesült, akit a vész gyakran átmeneti vagy bizonytalan helyzetekben ér („utazás közben”). Az emberek ilyenkor a legsebezhetőbbek.

AdventInfo 2026. január 22.

Stanton Witherspoon

Az Adventista Vallástudományi Társaság (ASRS) 2025-ös bostoni éves találkozóján Rodney Palmer, az Andrews Egyetem Vallás- és Bibliai Nyelvek Tanszékének vezetője és az ASRS leköszönő elnöke az Irgalmas Samaritánus példázatát a traumára érzékeny adventista teológia, oktatás és lelkigondozás modelljeként mutatta be. Palmer megfigyelte, hogy a traumatizált ember olyan, mint az „úton fekvő” sebesült, akit a vész gyakran átmeneti vagy bizonytalan helyzetekben ér („utazás közben”). Az emberek ilyenkor a legsebezhetőbbek. A vallási közösségeknek lehetőségük van segíteni a gyógyulást, de időnként akaratlanul is további kárt okozhatnak. Ez a perspektíva határozta meg a konferencia témáját, és arra késztette a tudósokat és az egyházi vezetőket, hogy újragondolják, hogyan kapcsolódik a teológia az életünkhöz gyakorlati módon.

Személyes tapasztalataira és tudományos munkájára támaszkodva Palmer azzal érvelt, hogy a trauma nem periférikus, hanem központi szerepet játszik abban, ahogyan az emberek tanulnak, kapcsolódnak egymáshoz és megélik hitüket. Elmesélte saját korai veszteségét és lelkigondozói szolgálatának éveit, elmagyarázva, hogy a trauma egyaránt befolyásolja a diákokat és az egyháztagokat, és alakítja azt, ahogyan fogadják a tanítást. Beszédében Jézust hozta fel példaként, mint a legfőbb „irgalmas samaritánust”. Rajta keresztül mutatta be a traumaérzékeny megközelítést: a szenvedés elismerését – anélkül, hogy azt lekicsinyelnénk, elbagatelizálnánk; a tartós gondoskodást; azt, hogy másokat is bevont a gyógyulási folyamatba. Emellett azt is kiemelte, hogy Jézus nem követelte a szenvedés okának magyarázatát, sem pedig a tökéletességet nem várta el, mielőtt könyörületességgel odafordult volna a szenvedőhöz. Ezzel példázza a trauma-érzékeny megközelítést.

Palmer arra is figyelmeztetett, hogy a vallási intézmények, gyülekezetek akaratlanul is kárt okozhatnak, ha figyelmen kívül hagyják a traumát, hangsúlyozzák az ítélkezést, vagy elválasztják a tanokat a valódi emberi tapasztalatoktól, a realitástól. Olyan gyakorlatokat szorgalmazott, amelyek az oktatási és hitközösségeket biztonságos, gondoskodó, gyógyító térré alakítják – mint a „jerikói út fogadója” –, ahol az igazság kimondása, az együttérző jelenlét és az együttműködő gondoskodás támogatja a gyógyulást és a rezilienciát. Hogyan kísérjük gyülekezeteinkben a környezetünkben és köreinkben jelenlevő szenvedőket? Azokat, akik veszteségeket és kríziseket élnek meg? Emlékezzünk, hogy a teológiai tanítás, prédikálás nem csak arról szól, hogy mit mondunk, hanem arról is, hogyan kísérjük egymást a gyógyulás és a remény gyakorlati útján szenvedéseink közepette.

A szemle forrása: https://spectrummagazine.org/news/walking-the-jericho-road-rodney-palmer-trauma-and-the-future-of-adventist-theology/

A szemle írója: Henter Zsombor