Milyen tanulságokra jutottam egy ismert keresztény szerző közelmúltbeli beismerése nyomán?
* Philip Yancey könyveit világszerte eddig ötven nyelven, több mint 17 millió példányban adták ki, ezzel az egyik legkeresettebb keresztyén szerző napjainkban. Legismertebb, magyar nyelvre is lefordított könyvei: Meghökkentő kegyelem; Keresztények és a politika; Jézus másként; Hol van Isten, amikor fáj? – a Harmat Kiadó gondozásában. (A főszerkesztő.)
Január 8-án Észak-amerikában és azon túl is megdöbbentette a keresztény világot, amikor a Christianity Today közzétette Philip Yancey*, egy elismert keresztény író és prédikátor bűnvallomását. A 76 éves Yancey ebben elismerte, hogy nyolc éven át viszonya volt egy házas nővel, és bejelentette, hogy visszavonul a prédikálástól és a tanítástól.
A nyilvánosságra került és sokszor csak feltételezett részletekről szóló több ezer komment, reflexió és vélemény közepette jegyzetelni kezdtem. Íme nyolc következtetés, amelyre Yancey saját maga által előidézett megpróbáltatása eljuttatott.
A „szíved megőrzése” ma is ugyanolyan aktuális parancs. Yancey beszámolójából fontos háttérinformációk hiányoznak, ezért bölcs dolog elkerülni a felesleges találgatást. Egy dolgot azonban megállapíthatunk: bukása jóval azelőtt elkezdődhetett, hogy a félrelépés (és annak titkolása) megtörtént volna – akkor, amikor szabad utat engedett Krisztus nélküli gondolatainak. Innentől kezdve mindig csúszós a lejtő, függetlenül attól, mennyire látszunk elkötelezettnek vagy Krisztushoz hűnek mások szemében. Ezért mondta Salamon király, fiát intve: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet” (Péld 4:23). Vagy ahogyan a The Living Bible fogalmaz: „Mindenekelőtt az érzelmeidet őrizd, mert ezek határozzák meg egész életedet”[1] (angolból fordítva).
A bűn kihatással van az életünkre, de a végső ítélet az Úré. Számos online fórum hosszasan elmélkedett arról, vajon Yancey vallomása és irányváltása őszinte volt-e, vagy csupán marketingfogás. Az igazság az, hogy lelkiállapotának részleteit csak Isten és Yancey lelkiismerete ismeri. Nem a mi feladatunk megítélni, mennyire volt egyenes, sem feltárni a vallomását követő gondolatait, érzéseit és hozzáállását. Ugyanez vonatkozik a felesége, Janet – aki 55 éve házastársa – által megosztott, megrendítő nyilatkozatra is.
Gyakran egészséges dolog lehet felismerni és megkérdőjelezni a vakfoltjainkat. Más keresztény botrányokkal (például Ravi Zacharias ügyével) ellentétben, nem sokan siettek nyíltan Yancey védelmére. Az online reakciók mégis különbségeket mutattak, például a férfiak és a nők között. Míg sok nő elítélően viszonyult a megcsaláshoz, és az egész helyzet kapcsán a mély árulásérzetet hangsúlyozta, néhány férfi látszólag lekicsinylően vagy szinte igazolóan nyilatkozott Yancey viselkedéséről. Ez valószínűleg többet mond el ezekről a férfiakról, mint magáról Yanceyről. De mi lett volna, ha a nyilvános elkövető egy nő? Ugyanezt a kegyelmet kapta volna? A részrehajló megjegyzések végső soron az emberi ítéletek tökéletlen és szubjektív természetét tükrözik.
A bűn mindig bűn, de egyes bűnöknek súlyosabb következményei vannak. Vannak bűnök, amelyek inkább magánjellegűek, míg mások messzebbre hatnak és nagyobb nyilvánosságot kapnak. Bizonyos értelemben nem ugyanolyan egy ismeretlen gyülekezeti tag rejtett bűne, mint egy nyolc évig tartó bűn egy olyan nyilvános szereplő, tanító és szerző esetében, akit milliók olvasnak és követnek. A vezetői szerep nagyobb felelősséget ró az ember szavaira és tetteire – erre emlékeztet Mózes története is, amikor a sziklára ütött (lásd 4Móz 20:1–13).
A bűn nemcsak az elkövetőt érinti, hanem a környezetét is. Egy olyan közeismert keresztény személy esetében, mint Yancey, talán nehéz felmérni, hány embert érintett negatívan a viselkedése. Eszünkbe juthat a közvetlen és tágabb családja, az olvasói, követői, sőt még azok is, akik addig nem is ismerték, amíg el nem döntötte, hogy vallomást tesz. Egy közszereplő és vezető nyílt bűne láncreakciót indít el: megingatja a bizalmat, a hitet és a korábbi feltételezéseket. Ádámtól és Évától kezdve ez a bűn természete.
Hívőként felelősek vagyunk azért, milyen képet mutatunk Isten jelleméről a hitetlenek felé. Amikor Dávid király vétkezett Betsabéval, majd megölette férjét, Uriást, Nátán próféta szembesítette őt tettével. Amikor Dávid megvallotta bűnét, Nátán ezt mondta: „Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg” (2Sám 12:13). De a próféta hozzátette: a király mégis büntetést kap, „okot adtál az Úr ellenségeinek a gyalázkodásra” (14. vers). Bukásaink nemcsak a hívőknek ártanak, hanem a hitetleneket is Isten jellemének megkérdőjelezésére és az Istentől való eltávolodásra késztetik. Ez Dávid esetében olyan következményekkel járt, amelyek szívszorítóan súlyosak voltak.
A megelőzés érdekében általában a proaktív hozzáállás a legjobb út. A keresztény élet nem elsősorban arról szól, hogy elkerüljük a rosszat, hanem arról, hogy a jót erősítjük. A házasok számára minden nap lehetőség a Isten előtt tett ígéretük megújítására, arra, hogy együtt növekedjenek és életben tartsák a lángot. A házasság iskolájában – ahonnan Ellen White szavaival élve „ebben az életben soha nem lehet lediplomázni”[2] – „az apró figyelmességek és udvariasságok… teszik boldoggá az élet egészét.”[3] A hűség kulcsfontosságú eleme a boldog házastársi viszonynak.
A kapcsolat a kulcs. Istennel kapcsolatban maradva mindannyian végtelen áldás forrásává válhatunk a körülöttünk élők és az egész világ számára is. Istentől elszakadva viszont mindannyian felmérhetetlen károkat okozhatunk. Természetes hajlamunk van arra, hogy azt tegyük, amit nem akarunk (lásd Róm 7:19), amely mély fájdalmat okozhat, és hosszú távú, negatív következményekkel járhat számunkra és sokak számára körülöttünk. A kulcs tehát az, hogy rendületlenül kapcsolatban maradjunk minden jó Forrásával. Ennyire egyszerű – és ennyire fontos.
Yanceynek most nagy szüksége van arra a kegyelemre, amelyről olyan gyakran írt. De mindannyiunknak szükségünk van rá. A jó hír az, hogy az isteni kegyelem, amely mindannyiunk számára felkínáltatik, bőséges és elegendő. A mai nap új lehetőség arra, hogy újrakezdjük egy nálunk nagyobb erő segítségével. Ez az, ami a kegyelmet igazán csodálatossá teszi.
__________________
[1] The Living Bible, copyright © 1971 by Tyndale House Foundation.
[2] Ellen G. White: Counsels for the Church, 126. o.
[3] Ellen G. White: In Heavenly Places, 206. o.
A cikk írója: Marcos Paseggi
Kiemelt képek: Unsplash.com és philipyancey.com
A cikk forrása: https://adventistreview.org/commentary/philip-yancey-confessed-i-took-notes/
A cikket fordította: Henter Zsombor
