![A Transzeurópai Divízió néhány lelkésze
[bal felső, bal alsó, középső alsó és jobb alsó: Tor Tjeransen; középső felső: Jim Botha; jobb felső: Brent Hardinge / Adventist Media Exchange (CC BY 4.0)]](https://adventista.hu/wp-content/uploads/wisc/2026/10/1_Pastor-Appreciation-Day-500x354.webp)
Ezen a szombaton, október 10-én ünnepeljük a Lelkipásztorok megbecsülésének napját
Kommentár, 2026. október 6.
Ez a szombat, október 10-e, a Lelkipásztorok megbecsülésének napja. Ez a nap lehetőséget kínál a gyülekezeteknek arra, hogy kifejezzék megbecsülésüket lelkészeik és családjaik felé, imádkozzanak értük, és megköszönjék nekik hűséges szolgálatukat.
Eugene Peterson A lelkész című önéletrajzi művében az alábbi kérdéseket feszegeti:
„Hogyan tudom én mint lelkész, elkerülni, hogy munkámat olyan foglalkozásnak tekintsem, amiért fizetést kapok, amit a felekezetem bízott rám, és amit a gyülekezetem elvárásainak megfelelően kell elvégeznem? Hogyan maradjak figyelmes és hallgassak arra az elhívásra, amely elindított engem ezen az életúton? Nem arra a hívásra, hogy a gyülekezetet vonzóvá és hasznossá tegyem az amerikai [vagy épp európai] színtéren, nem arra a hívásra, hogy segítsek az embereknek jól érezni magukat és jó életet élni, nem arra a hívásra, hogy jelentős adottságaimat saját önmegvalósításomra használjam… Hanem egy olyan elhívásra, mint Ábrahámé is volt, aki elindult egy helyre anélkül, hogy tudta volna, hová megy; egy elhívásra, amely arra kér, hogy tagadjam meg magamat, vegyem fel a keresztemet és kövessem Jézust; egy olyan elhívásra, mint Jónásé, hogy azonnal menjen Ninivébe, egy városba, amelyet gyűlölt; egy olyan elhívásra, mint Pálé, aki azt az üzenetet kapta, hogy keljen fel, menjen be a városba, és ott majd megmondják neki, mit kell tennie?”
Azok a kiváló lelkészek, akiket ismerek, mind ugyanazokkal vagy legalábbis nagyon hasonló kérdésekkel küzdenek. Ha egy évtizedet vagy annál is többet töltött már valaki a Transzeurópai Divízió (TED) lelkipásztoraként, akkor Peterson leírásának nagy része ismerősnek tűnhet. A kezdeti évek lelkesedésétől és idealizmusától kezdve a családi élet és a szolgálat közötti egyensúly megteremtésének kihívásain át egészen életünk őszéig fennáll hivatásunk kérdése: Változtattam-e a gyülekezet tagjainak és a közösségnek az életén annyit, amennyit reméltem?
A TED egész területén jelen lévő lelkészek a legkülönbözőbb etnikai és kulturális környezetben szolgálnak, többségük kis gyülekezetekben. Sőt, egyre gyakrabban kell olyan gyülekezeti kultúrában szolgálniuk, amely eltér a sajátjuktól. Sokan virágoznak, egyesek küzdenek, hogy kitartsanak, mások pedig elhagyják a szolgálatot, mert terhük túl nehézzé vált.
Mi tesz valakit jó lelkésszé?
Peterson kérdései elgondolkodtatóak. Felsorolhatnám a legfontosabb jellemzőket, de ehelyett inkább arra kérem az olvasót, hogy térjenek vissza a korábbi idézet szavaihoz! Mit fedeztek fel? Miként jelennek meg ezek a tulajdonságok saját lelkészetekben?
A következő bekezdésben Peterson továbbra is önfeltáró kérdéseket tesz fel. Bevallom, hogy saját szolgálatom során időnként én is küzdöttem ezekkel a gondolatokkal:
„Hogyan tarthatom közel magamhoz Isten elhívásának tekintélyét, amikor a kultúra – mind a világi, mind az egyházi – munkaköri leírást ad nekem? Hogyan tudom megakadályozni, hogy a lelkipásztori hivatás elvesszen a munkaköri leírás mellett, amely tündöklő kihívásokkal, víziókkal és stratégiákkal van felcicomázva, és szüntelenül a figyelmemet követeli?”
A helyi gyülekezetben végzett lelkipásztori szolgálatom tapasztalatai alapján a legörömtelibb pillanatok azok, amikor látom, hogy valaki vágyat fejez ki arra, hogy egyre mélyebben növekedjen Krisztus szeretetében, és hagyja, hogy az alakítsa mindennapi életét. Ez a szeretet akkor válik láthatóvá, amikor a tagok együttérzéssel fordulnak mások felé. A szolgálat egyik legnagyobb öröme az, amikor látjuk ezt megtörténni.
Gyülekezeti tagként mi a legértékesebb élményed lelkészeddel kapcsolatban? Az átgondolt, mélyreható, mégis józan igehirdetés? Vagy az a képessége, ahogyan a gyülekezetet vezeti a misszióban? Igen, ezek mind számítanak.
De amit a legjobban becsülök, az az, hogy amikor az életem fenekestül felfordult anyagi nehézségek, érzelmi megrázkódtatások, kapcsolati problémák vagy rossz egészségi állapot miatt, a lelkészem velem tartott. Meghallgatott, támogatott, imádkozott, bátorított, és segített megtalálni a reményt akkor is, amikor olyan nehezen találtam meg azt. A lelkészem ott volt mellettem. És azokban a pillanatokban ez a jelenlét jelentette a mindent.
Talán ezt érdemes szem előtt tartani a Lelkipásztorok megbecsülésének napján. A lelkészi szolgálat több, mint egy munkaköri leírás. Lényegében ez egy elhívás arra, hogy hűségesen kövessük Jézust, és segítsünk másoknak abban, hogy egyre mélyebben növekedjenek az Ő szeretetében. Ezért ezen a szombaton szánjunk időt arra, hogy felismerjük ezt az elhívást lelkészünkben! Köszönjük meg nekik a szolgálatukat, bátorítsuk őket abban a munkában, amelyet Isten rájuk bízott, imádkozzunk értük és családjukért, és emlékeztessük őket arra, hogy szolgálatukat észrevesszük, értékeljük és nagyra tartjuk.
Fotó: A Transzeurópai Divízió néhány lelkésze
[bal felső, bal alsó, középső alsó és jobb alsó: Tor Tjeransen; középső felső: Jim Botha; jobb felső: Brent Hardinge / Adventist Media Exchange (CC BY 4.0)]
Forrás: Peterson, Eugene H. The Pastor: A Memoir. New York: HarperOne, 2011, 165. o.
A hír forrása: https://ted.adventist.org/news/more-than-a-job-a-calling-giving-thanks-for-our-pastors/
Fordította: Cserpán Ádám
