A tetteknél is radikálisabb
Chantal J. Klingbeil és Gerald A. Klingbeil
Sokan emlékezhetünk az 1990-es évek elején megjelenő „WWJD” mottóra, és azt felhasználó termékekre: karkötőkre, röpcédulákra, zenei CD-kre, valamint vallási magazinokban megjelent cikkekre. A növekvő szekularizáció és materializmus elleni küzdelemben a „What Would Jesus Do?” (Mit tenne Jézus?) mottó vált, felekezettől függetlenül, a nyugtalan keresztény fiatalok és fiatal felnőttek jelszavává. Érdekes módon a szlogen eredete a kongregacionalista lelkész, Charles Sheldon által 1896-ban megjelentetett „In His Steps: What Would Jesus Do?” (Az Ő nyomdokaiban: Mit tenne Jézus?) című kötetre vezethető vissza, amely a gyülekezetének (Toledo, Kansas) tartott prédikációk sorozatán alapult, és amelynek témája a keresztény szocializmusra és Jézus etikájára összpontosított a társadalmi evangélium kontextusában.[*] Sheldon a keresztény cselekvés jelentőségét emelte ki a keresztény szent beszéddel szemben.
A „Mit tenne Jézus?” mottó arra szólít fel minket, hogy a Szentírásból ismert bibliai Jézus cselekedetei legyenek saját tetteink alapja. A cselekedeteket emeli ki, és a gyakorlati következményekre összpontosít. Ez tükrözi a határozott cselekvés és a strukturált megközelítések iránti vonzalmunkat.
Gondolkodás vagy cselekvés?
Bár érthető, hogy a cselekvésre helyezzük a hangsúlyt, a mottó kissé módosított verziója mégis jóval nagyobb erőt és jelentőséget hordoz. A „Mit gondolna Jézus?” (vagy WWJT) elismeri, hogy a tartós változás kezdete a gondolkodásunkban rejlik, és nem a cselekedeteinkben.
Pál apostol ilyen módon ismerte fel ezt a gondolatot a Rómaiakhoz írt levelében: „Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira törekszenek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség” (Róm 8:5–6); „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12:2).
Jézus hegyi beszéde és példázatai arra hívnak minket, hogy gondolkodjunk vele együtt, mielőtt azt tennénk, amit Ő is tett. Valójában az evangéliumok többet rögzítenek Krisztus szavaiból (és így gondolkodásából), mint csodatetteiből. A gondolkodás mindig megelőzi a cselekvést. Az eszmék ereje az emberiség történelmében is megfigyelhető. A bibliai elbeszélésben azt látjuk, hogy a bűn egy ravasz kérdéssel került be a világba, amely a hazugságot vonzó csomagolásba burkolta: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” (1Móz 3:1) – kérdezi a kígyó Évától, és a következő versek azt mutatják, hogy a gondolat valahogy gyökeret vert Éva elméjében, és végül elvezetett ahhoz a tettéhez, hogy megette a gyümölcsöt.
Jézus néhány legmeglepőbb kijelentése magatartásunkról és gondolatainkról a hegyi beszédben található: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Mt 5:5), vagy: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Szemet szemért, fogat fogért.« Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is!” (38–39. vers). Vajon a szelídek vagy azok, akik odafordítják az arcuk másik felét is, valóban ők a világ mozgatórugói? Első pillantásra úgy tűnik, hogy ezek az emberek ki vannak szolgáltatva a hatalmasok kényére-kedvére – és mégis Jézus szelídsége és végső soron a kereszten elszenvedett szégyenletes halála az, ami a győzelmet eredményezte. A gondolatok nemcsak a cselekedeteket befolyásolják, hanem a szíveket – és a közösségeket is – át tudják alakítani.
Jézus gondolkodásmódja
A WWJT emlékeztet bennünket Jézus gondolkodásmódjára. Pál Filippi 2:5-ben arra buzdítja hallgatóit, hogy saját életünkben kövessék Jézus mentalitását: „Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt” (EFO). A görög szövegben használt froneo ige (amelyet az EFO „gondolkozásmódnak” fordít) a „gondolkodásra” vagy a „bölcsességre” utal, egyes bibliakiadványok pedig „hozzáállásnak” fordítják. Bár ez a szakasz kétségtelenül utal Jézus alázatosságára, amikor úgy döntött, hogy elrejti istenségét és emberré válik, egyben alapvető emlékeztető is arra, hogy milyen fontosak azok a gondolkodásmódok, amelyek automatikusan cselekvéssé alakulnak át.
A „Mit gondolna Jézus?” jó emlékeztető és felhívás arra, hogy saját életünkben inkább a mögöttes gondolkodásmódra és hozzáállásra összpontosítsunk, és kevésbé a látható cselekedetekre. Gondolkodásmódunknak a Szentlélek általi szükséges átalakulása végső soron olyan cselekedetekhez vezet, amelyek tükrözik Isten jóságát, irgalmát, kedvességét, türelmét és igazságosságát.
[*] Hasznos bevezetést találhatunk a témához az „imitatio Christi”, azaz a „Krisztus-utánzás” tágabb teológiai kérdéskörében az alábbi internetes oldalon: https://en.wikipedia.org/wiki/What_would_Jesus_do%3F. A kifejezés visszhangra talált számos tudományos tanulmányban, amelyek témája a keresztény tökéletesség, az inkarnáció és az üdvösségtan ökológiai szemszögből való megközelítése, a keresztény pacifizmus, a keresztény etika, a polgárjogi mozgalom és még sok más témában; lásd például Stephen A. Graham: What Would Jesus Do About Terrorism? Christian Realism Versus Christian Pacifism [Mit tenne Jézus a terrorizmussal kapcsolatban? Keresztény realizmus kontra keresztény pacifizmus] című írásában, Encounter 65, 4. sz. (2004): 345–371; Gregory S. Jackson: What Would Jesus Do? Practical Christianity, Social Gospel Realism, and the Homiletic Novel [Mit tenne Jézus? Gyakorlati kereszténység, a szociális evangélium realizmusa és a homiletikus regény] című írásában, PMLA 121, 3. sz. (2006): 641–661; vagy Gardner Grateley: Perspective: Some Thoughts on the WWJD (What Would Jesus Do?) Bracelet [Perspektíva: Néhány gondolat a WWJD (Mit tenne Jézus?) karkötőről], ETC: A Review of General Semantics 57, 3. sz. (2000): 316–323.
A hír forrása: https://adventistreview.org/church-life/our-voice/columnists-our-voice/wwjt/
Fordította: Cserpán Ádám
