Niki Djordjevic nem azért érkezett az Andrews Egyetemre, hogy a tanulmányait misszióra használja. Amikor elkezdte az ötéves építészképzést, jóval praktikusabb céljai voltak. „Pénzt akartam keresni vele!” – vallotta őszintén Djordjevic.
A harmadik évében misszióútra ment Hondurasba, ami szemléletváltást hozott az életében. Ott olyan szegény sorban élő, árva gyermekekkel találkozott, akiknek boldogan teltek a mindennapjai a nehéz körülmények ellenére. „Ezek a gyerekek boldogabbak nálam! Mit csinálok rosszul az életemben?” – tette fel magának a kérdést. A harmadik hondurasi útja során arra kérték, hogy segítsen felújítani az árvaház vezetőjének leromlott állapotú garázsát. Ekkor gondolt először arra, hogy az építészetben megszerzett tudását misszióra is fordíthatja. Az utolsó egyetemi évében Ruandába utazott néhány évfolyamtársával, ahol egy szakképző iskolának, illetve menekült fiatalokat segítő tehetséggondozó intézménynek a tervezésében vettek részt.
A missziós utak során megszerzett tapasztalatai elvezették arra a területre, ahol még jobban fel tudta használni a tudását. Megkérték, hogy alakítson át egy konténert lakótérré afrikai misszionáriusok számára. A feladat azért jelentett kihívást, mert egy szűk helyen kellett multifunkcionális teret berendezni kanapéval, íróasztallal, ággyal. Djordjevic kapott segítőket is a feladathoz: az apja segített neki a villany- és vízszerelésben, illetve a festésben; az anyja a belső tér kialakításában nyújtott támogatást. A helyi vállalatok is adományoztak alapanyagokat. Egy névtelen adakozó kifizette a szállítási költséget, ami hatalmas imatapasztalat volt Djordjevic számára.
„Az Andrews Egyetemen eltöltött évek megmutatták számomra, hogy a lelki ajándékaimat és a foglalkozásomat az Istenért végzett szolgálatnak szentelhetem.”
A cikk szerzője: Oscar Güity
A cikk dátuma: 2026. október 4.
Eredeti cikk: https://adventistreview.org/news/building-for-hope-where-architecture-meets-mission/
Kép: Az átalakított konténer
A szemlét készítette: Ősz-Farkas Ábel
