Május 4-én családi napot tartottunk a Szolnoki Gyülekezetben. Már a szombatiskola is rendhagyó volt, hiszen a fiatalok és felnőttek négy vegyes csapatban beszélgettek a közösség csoportjairól – Ellen White-idézetek mentén. Hogyan lehetne segíteni, hogy a gyermekek és a fiatalok döntésre jussanak Isten mellett, a nők és a férfiak megerősödjenek szolgálatukban, és mindannyian megtalálják a helyüket közöttünk?
A délelőtti istentiszteleten a gyermekek bemutatták Dániel szolgálatának egy részét. Ezután a négy legfiatalabb testvér egyenként szólt a különböző csoportokhoz, a szombatiskolai körök pedig összegezték meglátásaikat. A gyermekeknél kiemelték az elfogadást, a szeretetet és a kölcsönös tiszteletet, a példamutatást. A megtartás szolgálata különösen fontos náluk.
A fiatalok kapcsán megállapításra került, hogy téves szemlélet, ha „fogyasztói gyülekezetként” mi is „szolgáltatásokat” nyújtunk, és „szórakoztatni” kívánunk, hiszen ebben nem vagyunk „versenyképesek” a világ kínálatával, ezenfelül az egyháznak ennél sokkal magasabb rendű szerepe van. Krisztushoz vezetni szeretettel, ez a cél. Azt szeretnénk elérni, hogy minden ifjú érezze, hogy szükség van rá a gyülekezetben, helye, szerepe, feladata van közöttünk.
Hiszen – ahogyan az igehirdetésben elhangzott – hatalmas értékek és lehetőségek vannak a fiatalságban, rengeteg pozitív tulajdonsággal rendelkeznek: kreativitás, nagy elméleti és gyakorlati tudás, pozitív életszemlélet, hit a dolgok megjavíthatóságában, ötletek, álmok, vágyak és tervek a jövőre nézve. Az pedig, hogy elérik-e a céljaikat, attól függ, hogy milyen döntéseket hoznak, mert ez alakítja a szokásokat és a jellemet. A legjobb döntés pedig „az Úrnak felajánlott ifjú szív” (EGW: The Youth’s Instructor. 1887. augusztus 3.). Néhány példával is illusztráltuk ezt.
Emellett természetesen a férfiak és a nők szerepe is nagyon fontos a gyülekezetben. Előbbieket sok esetben bátorítani és támogatni kell a vezetés feladatában. Utóbbiaknak pedig különösen hálásak lehetünk azért a sokrétű munkáért, amit sokszor a háttérben végeznek, pl. ételek készítése, és a gyermekek felügyelete, mely lehetővé teszi azt is, hogy a férfiak zavartalanul beszélgethessenek „az élet nagy kérdéseiről”. Összességében megállapítottuk, hogy mindenkire szükség van a gyülekezetben, hiszen együtt vagyunk egy nagy család, igazi közösség. Mindenki kapott egy jelképes ajándékot is bátorító igeverssel.
A közös ebéd után a gyermekek – néhány felnőtt kíséretében – a szabadban, a közeli Nefag parkban töltötték a délutánt. A gyülekezetben maradó testvérekkel pedig elkezdtük a „szemléletváltó kurzust” Pál apostol tanácsa alapján: „Továbbá atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok!” (Fil 4:8). Tehát felírtuk egymás neveit, és mellé azokat a jó tulajdonságokat, amiket értékelünk és tisztelünk egymásban. Terveink szerint egy hónap múlva mindenkiről lesz egy pozitív tulajdonság-lista. Hisszük, hogy ha a jót keressük egymásban, és ezt ki is fejezzük, a közösségünk erősödni és épülni fog, és így tudjuk bemutatni Isten szeretetét.
óbkk
