Zavarba hozzák a hívő embereket az események ebben az évben. Látjuk, hogy a világban formálódik egy kereszténységellenes hangulat, többféle módon. Fizikailag is, lelkileg is. Terrortámadások a kereszténység ellen Európában és a világon többfelé, azután a genderelmélet erőszakos fellépése, a nyugat sajátos marxista fordulata, Európa útkeresése, Amerika zavarodottsága; nem is érdemes sorolni tovább. Bibliai szempontból azt is mondhatnánk, hogy semmi sem az, aminek látszik vagy mondja magát stb. Ráadásul itt van ez a vírus, ami uralja a világot, már második hullámban tör ránk, és korlátozza a közös, megszokott istentiszteleteinket, mindennapi mozgásunkat. A mostani korlátozás csak a vírus miatt van, nem vallási alapon!
Egyre teljesebb a kilátástalanság. Egyházunk is keresi önmagát, mert nem működhetünk úgy, ahogyan eddig megszoktuk, a gyülekezetek sem, de a világszervezet sem. Az internet nagy segítség a vírushelyzetben, de az evangélium képviselésének nem ez a megszokott tere.
Felvetődik bennünk a kérdés: El fog múlni a Covid19-időszak, és visszaáll minden közel a megszokott helyzetbe? Vagy már most a „nehéz időkben” vagyunk és/vagy a „rostálás” is elkezdődött, az Isten iránti hűségünk „rostáltatik”?
Nehéz megállapítani, pontosan milyen időben vagyunk, de egyre világosabban látjuk, mit jelent, hogy 1844 óta a végidő korszaka érkezett el. Próbában vagyunk mindannyian, hogy mennyire tartjuk fontosnak a közös istentiszteleteken való részvételt, akár még virtuálisan is. Mennyire tartjuk fontosnak, hogy közösen beszéljük át a heti bibliatanulmányunkat. Nagy a kísértés, hogy arra gondoljunk: ha majd elmúlik ez a helyzet, akkor visszatérünk a régi gyakorlatunkhoz, de addig nem. Majd magunkban elolvassuk, átgondoljuk a tanulmányt, az Igét, most az is elég. Néha ezt még reálisnak is érezzük.
Fontos ilyenkor, hogy Krisztusra nézzünk, és ne az eseményekre! Ne ijedjünk meg az eseményektől, ne azokra tekintsünk, hanem Isten hatalmát és kegyelmét, eljövetelét tartsuk szem előtt. Ne feledkezzünk meg arról a tanácsról, amit Jézus adott: az utolsó idők próbái között Ő mellettünk lesz. Talán arra gondolunk: van még időnk a második adventig, vagy annyira várjuk az eljövetelt, hogy nem vesszük észre, már letelt a felkészülési időnk. „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok” (Mt 24:42) – figyelmeztetett Jézus.
Timótheusnak azt írja Pál 2Tim 1:12-ben, hogy „mert tudom, kinek hittem”. A jó sáfár tudja, hogy Ura egészen biztosan hazajön és a jutalma vele van.
Most a felbolydult, megzavarodott világban azt akarja a kísértő elérni, hogy lelki közömbösségbe merüljünk. „Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre, nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap” (Zsid 10:24–25, ÚRK) – tanácsolja Pál az utolsó időkben élőknek.
Az nem kérdés, hogy az utolsó időkben élünk. Mennyi van még hátra? Nem tudjuk, nem is tudhatjuk. Ezt nemcsak mi látjuk így, akik olvassuk a Bibliát, hanem ahogy hallom mindenfelől, azok is, akik hit nélkül élik az életüket. „Nehéz idők álltak be”, minden kifordult magából, olyan gyorsan változik minden a világban, hogy nem is tudjuk felmérni a változásokat. Ha ez így megy tovább, egyre gyorsabban fog minden körülöttünk változni, tehát most kell megerősíteni magunkat, mert később csak még nehezebb lesz megmaradni hűségesen az Úr mellett.
Viszont a jó sáfár a fejében, a szívében tudja, hogy Ura jön hamarosan. Szolgálatából nem engedi kizökkenteni magát.
Az Úr velünk van ebben a hitünket próbáló időszakban is! Kérjük is, hogy erősítsen meg a rostálás idején!
Zarka Péter
sáfársági osztályvezető
