Uram, „itt vagyok én, küldj el engemet!” (Ézs 6:8) – ezt a szentírási igét idézték legtöbbször a konferencián, ahogy visszaemlékszem, bár nem vezettem statisztikát. Az igehirdetéseknek, áhítatoknak két fő témája volt: Megváltónk, Jézus Krisztus személye, az Ő magasba emelése, a vele való szoros és bensőséges kapcsolat, valamint eljövetele, az arra való felkészülés.
A konferencia-központ dómja 12 napig az imádság háza volt, én így éltem meg. Az áhítatok reggel 8-kor kezdődtek, énekekkel, John Bradshaw új-zélandi származású lelkész testvérünk gondolataival, aki dinamikus stílusával, megalkuvást nem ismerő szavai által hirdette Jézus Krisztus megváltását, a hit általi megigazulást minden témán keresztül. Egyébként is váltást figyeltem meg minden igehirdetésben az elmúlt évtizedekhez képest: nem azt hangsúlyozták, amit nekem kell tennem Istenért, hanem azt, amit Isten tesz értünk. Az imádság órája következett ezután, a „Vissza az oltárhoz” mottóval, amely az elmúlt években már szinte „mozgalommá” nőtte ki magát a világszéles közösségben. Az ima sokféle módját gyakoroltuk, kiscsoportokban, hármasával, kettesével, egyedül. Áldott percek voltak. Voltak napok, amikor a délelőtt sem különböző javaslatok, előterjesztések, szavazatok sorával telt, hanem Mark Finley vezetésével szintén a lelkiség, az egyéni és közösségi életünk égető kérdéseinek megbeszélésével és imádsággal – pár fős kiscsoportokban. Szubjektív reflexió: mivel engem ő keresztelt meg 36 évvel ezelőtt Budapesten, ezért elfogult vagyok vele: ugyanazt a mély odaszánást, hűséget, lelki mélységet látom benne, amit akkor, amikor anno alámerített, és hirdette a feltámadott Jézus Krisztust. Az áhítatok este is folytatódtak, szentírási gondolatokkal, rengeteg megtérési történettel, tapasztalattal a világ minden tájáról. A Női Szolgálatok által kialakított imaszoba is nyitva volt egész nap, ahol csöndes elvonulásra, imára volt lehetőség bármikor. Még a hatalmas kiállítási terem egyik standjának sarkában is láttam egy méltó módon berendezett imaszobát, hogy bárki imádkozhasson.
Egy szintén nagyon szubjektív tapasztalatot hadd említsek meg: az elmúlt 25 évben bárhol hirdettem Igét kis országunkban, mindenhol megemlítettem Tim Holbrook misszionáriust és családját, akinek a történeteit ismertettem is a hallgatókkal. Sokan imádkoztatok is értük az évek során. Itt, a konferencián megadatott a lehetőség végre, hogy személyesen is találkoztam velük az Adventist Frontier Mission standjánál. Ez hatalmas öröm volt számomra. Mindnyájatokat üdvözölnek, akik valaha is imádkoztatok értük!
A frissen megválasztott GK elnök, Erton C. Köhler szavaival szeretném zárni a soraimat: „Uram, küldj el engem a hajléktalan szívekhez, a szeretetet nélkülöző életekhez, az iránytű nélküli tömegekhez, a menedéket nélkülözők soraihoz! Küldj azokhoz, a gyerekekhez, akik senkitől sem kaptak áldást, az éhezőkhöz, akiknek senki sem ad kenyeret, a betegekhez, akiket senki sem látogat, a megszállotthoz, akit senki sem csendesített le, az elesetthez, akit senki sem emelt fel, a lepráshoz, akit senki sem érintett, az elkeseredett szívűekhez, akiket senki sem vigasztalt meg!”
Hegyes-Horváth Csilla
Fotó: Nikolay Stoykov/AME (CC BY 4.0)
