2. rész: Alázat és könyörület
2025. február 25. | St Albans, Egyesült Királyság [David Neal]
A tedNEWS jellemvezérelt vezetőkről szóló sorozatának második részében a könyörületet és az alázatot, mint a keresztény vezetés kulcsfontosságú tulajdonságait vizsgáljuk.
Mélyen legbelül mindenki „király” akar lenni – és rendelkezni azzal a hatalommal, ami ezzel együtt jár. Ezt úgy hívják, „ego”, és ez az, amit Frank Sinatra is megénekelt jól ismert és szeretett számában, az „I Did It My Way”-ben.
A „top-down” (felülről lefelé irányuló) vezetés vége
Volt olyan időszak, nem is olyan régen, amikor a hatalom és a vezetői struktúrák a civil társadalomban, az iparban, sőt még az egyházban is „felülről lefelé” irányultak. Nem volt ritka például, hogy a lelkészek kérdés vagy konzultáció nélkül kaptak utasítást (parancsot) arra, hogy elnökük szavára egy másik körzetbe költözzenek. Ha nem tettek eleget a kérésnek, az negatív nyomot hagyott munkateljesítményükön. És ugyanez gyakran számos szakma esetében is így volt. A gyárban és az irodában szokás volt, hogy a főnökök élvezték a pozíció kiváltságát – juttatásokkal együtt. Míg ők az igazgatói ebédlő kényelmét, luxusát és exkluzivitását élvezték, addig a munkások a személyzeti étkezde szigorú környezetében ebédeltek.
Robert K. Greenleaf 1970-es esszéjében feje tetejére állította a hagyományos vezetési rendet, amikor megalkotta a „leader first” és a „servant leader” közötti különbséget. Forradalmi gondolkodásmódja lerombolta azt az elképzelést, hogy a vezetőket elsősorban saját maguk érdekében nevezik ki. Az ő világnézetében a vezetők jutalma az volt, hogy megtapasztalhatják „azt a természetes érzést, hogy az ember szolgálni akar… A különbség abban nyilvánul meg, hogy a szolgáló vezető először is mások legfőbb szükségleteiről gondoskodik.”(1)
Emberi mivoltunk problémája
A hatalom megosztása, mások szükségleteinek előtérbe helyezése és sikereik támogatása lassan korunk paradigmájává válik. De be kell ismernünk, hogy ez egyes helyeken és társadalmakban jobban megmutatkozik, mint másokban. A „felülről lefelé” irányuló vezetés régi szokását nem sikerült teljesen kiirtani vezetői DNS-ünkből, ahogyan a „legerősebbek túlélésének” elvére, a csúcsra jutásért folytatott folyamatos versenyre épülő vezetést sem.
Talán a probléma középpontjában az emberségünk és önző génjeink állnak, amelyek nem hajlandóak változni. Másképpen fogalmazva, emberként igényünk van az elismerésre – és ezt a vezetői pozíciók megerősítik. Az egónk a vezetés által gyakran kínált jutalmakkal táplálkozik: nagyobb felelősség, hatalom, befolyás – és természetesen a fizetség. Ahogy ezek a jutalmak táplálják, megnyugtatják és megerősítik egónkat, a büszkeség érzése tör felszínre bennünk. Elértük. Sikeresek vagyunk. Biztosan nagyon nagyszerűek vagyunk.
„Lassan a testtel” – mondja Szókratész, mert „az alázat a legnagyobb erény”. Több mint kétezer évvel ezelőtt, a híres filozófus úgy vélte, hogy „a legbölcsebb emberek azok, akik elsőként ismerik be, milyen keveset is tudnak valójában”. És itt a megoldás a mai vezetők számára, és ezért olyan fontos a „szolgáló vezetés”: „A nagyobb alázattal rendelkező emberek jobb tanulók, jobb döntéshozók és jobb problémamegoldók.”(2)
Könyörületes vezetés – a végső kihívás
A 2025-ös év kezdetén a háborúk utáni hagyományos, szabályokon alapuló nemzetközi rend felbomlott, arra kényszerítve a globális régiók politikai vezetőit, hogy egy új világrend fényében újraértékeljék politikai és gazdasági stratégiáikat. Sir Alex Younger, az Egyesült Királyság szervezetének, az MI6-nek egykori vezetője így nyilatkozott: „Beléptünk egy szabályok nélküli, erkölcstelen világrendbe, amelyben az egyetlen szempont, ami igazán számít, az a nyers erő”.(3)
E dekonstrukció első áldozatai közé tartozott az egyén belső értéke és méltósága, az, hogy „minden egyes életnek, még a legrövidebbnek is, van célja, és hogy minden egyes ember pótolhatatlan”.(4)
Emellett azt látjuk, hogy mind a politikai, mind a technológiai oligarchák egyre inkább „tranzakciós” vezetői jelleget mutatnak – az együttérzésen alapuló vezetés pedig lekerült a napirendről. Ezt a fajta tranzakciós vezetést támogatja az irgalmas szamaritánus példázatának (Lk 10:25–37) 2025-ös újraértelmezése, amelyet a következő kérdés vezérel: „Ki az én felebarátom?” Az új értelmezés így hangzik: „Szeresd a családodat, majd szeresd a szomszédaidat, majd szeresd a közösségedet, majd szeresd a polgártársaidat és a saját országodat, és csak ezután rangsorolhatod a világ többi részét”.(5)
Az együttérzésre nagyobb szükség van, mint valaha
Sydney Carter 1965-ös When I Needed a Neighbour (Amikor felebarátra volt szükségem) című dala egy egyszerű, mégis mélyreható kérdést tesz fel: „Ott voltál?” A kérdés szinte felhívás az együttérzésre. Egy elemző így fogalmazott: „Míg Carter könyörgése az emberek közötti szeretet és megértés iránt mindig is aktuális volt – mi más lehetne ennél aktuálisabb? – fennáll az a paradoxon is, miszerint abban a különleges időben és helyen, amelyet „most”-nak szoktunk nevezni, az együttérzés iránti igény jelenleg még nagyobbnak tűnik, mint valaha.”
Könyörületes szívű jellemvezérelt vezetők? „Hiszen ő már egyértelműen elmondta, hogyan élj, mit tegyél és hogy mi az, amit Isten az emberekben keres. Nagyon egyszerű az egész: Tedd azt a felebarátoddal, ami méltányos és igazságos, szeress könyörületesen és hűségesen, és ne vedd magad túl komolyan – Istent viszont annál inkább” (Mik 6:8, The Message, angol nyelvű bibliafordítás).
A reflexió a megoldás
A kognitív reflexióban rejlene az okos vezetés titka? David Robson szerint igen. Angela Merkel volt német kancellárra hivatkozva, a kancellár megfontolt döntéshozatalát tudományos hátterének tulajdonítja, amely elősegíti a következtetések levonása előtti hallgatást és megfigyelést. Khalid Aziz brit vezetési coach hozzáteszi: „Magabiztosságra van szükséged ahhoz, hogy alázatos legyél” – ez a paradoxon határozza meg a szolgáló vezetést. (6)
Ne tévesszük szem elől a vezetői kiválóság kulcsát akkor sem, ha felidézzük egy Mária nevű nő történetét, aki jóval azelőtt megélte a szolgáló vezetést, hogy Robert K. Greenleaf felvetette volna az ötletet. Mária természetfeletti módon értesült arról, hogy a Szentlélektől fogant Krisztus-gyermeknek kell életet adnia. Ebben a válságos pillanatban össze is omolhatott volna érzelmileg. Másrészt a gondolat, hogy ő hordozza a jövendő Messiást, gyorsan a fejébe is szállhatott volna – ő volt a kiválasztott. Unokatestvére, Erzsébet úgy jellemezte őt, mint „áldott… az asszonyok között”, mert „az én Uram anyja” (Lk 1:42–43).
Mária távolról sem tartozott a nagyok és a jók közé, egy Galilea környéki kis faluból, Názáretből származott. A Messiás anyjának lenni nemcsak nagy kiváltsággal járt, hanem nagy kockázattal is.
Mária életéből számunkra ma azok a szavak a legjelentősebbek, amelyeket Lk 1:46–55-ben mond el magáról, és amelyet ma „Magnificat” vagy „Mária éneke” néven ismernek. Ez az ének az Isten munkájába vetett bizalom éneke, amely az engedelmességet és az odaadást fejezi ki. Mária mindig ebbe a bizalomba kapaszkodva élte életét, és így nevelte fel a Krisztus-gyermeket egészen felnőtt koráig – és végül így állt ott gyermeke keresztjének lábánál, amikor igazságtalanul kivégezték őt.
Végül Khalid Aziz vezetésről szóló gondolatait ismétlem meg:
- „Magabiztosságra van szükséged ahhoz, hogy alázatos legyél.”
- „Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel” (Lk 1:52, RÚF).
Hivatkozások
1. ‘What is servant leadership?‘ (Mi a szolgáló vezetés?) https://www.greenleaf.org/what-is-servant-leadership/
2. David Robson, ‘Is this the secret of smart leadership?’ (Ez lenne az okos vezetés titka?) https://www.bbc.co.uk/worklife/article/20200528-is-this-the-secret-of-smart-leadership
3. Idézi Paul Vally, Church Times, 2025. február 21.
4. Gordon Brown volt brit miniszterelnök Jonathan Sax emlékbeszédében, 2024. március 27.
5. https://apnews.com/article/jd-vance-catholic-theology-migration-e868af574fb2e742c6ed3d756c569769
6. ‘What is servant leadership?‘ (Mi a szolgáló vezetés?) https://www.greenleaf.org/what-is-servant-leadership/
További tanulmányozásra:
Developing A Compassion Mindset, Eric Carter
The Nebuchadnezzar Syndrome, Laurence Turner.
Fotók: Shutterstock. Az irgalmas szamaritánus (AI eredetű). Humility Escalator, David Bell.
Ez a cikk a tedNEWS számára készült, és először David Neal, Don W. McFarlane és Josney Rodriguez „Today’s Leader 50 Timeless Leadership Principles” című közös munkájában jelent meg, a vezetés kortalan alapelveiről, amelyeket a huszonegyedik század talán már elfelejtett. A Stanborough Press kiadó gondozásában megjelent könyv 2025. március 1-jétől kapható a Life Source Keresztény Könyvesboltban.
A cikket fordította: Cserpán Ádám
