Személyes benyomások
10 évvel ezelőtt San Antonioban a Generálkonferencián különleges meghívott vendégként testközelből tapasztalhattam meg a világegyház szervezeti működését. A naponkénti beszámolók és tervezések mellett a kézikönyv és a működési szabályzók változtatásainak megvitatásánál is jelen lehettem, sok újdonságot tanulva egy ilyen hatalmas szervezet több ezres küldöttségének gördülékeny munkálkodásáról.
Az idei Generálkonferencia Ülésszakán St. Louisban azonban, csak érdeklődő lelkészként a lelátóról, „távolról” tudtam szemlélni az eseményeket, aminek viszont pozitív oldala is volt. Több figyelmet tudtam szentelni az üléstermen kívüli pezsgő életre. A világ minden zugából magát képviseltető adventista tv- és rádióadók, kiadóhivatalok, középiskolák, egyetemek, egészségügyi szervezetek, élelmiszergyártók és -forgalmazók, missziós kezdeményezések és ötletek százai, divíziók, uniók és sorolhatnám még a folyamatosan zajló koncerteket, cserkészetet népszerűsítőket, repülősöket, motorosokat, bicikliseket stb. mind folyamatos ámulattal töltött el, látva, hogy milyen sokszínű és kreatív népe van az Úrnak az adventista világegyházban.
A legnagyobb élményem mégis az volt, amikor keleti, nyugati, déli vagy éppen északi népek közül való testvérekkel beszélgettem. Minden esetben azt éreztem a bemutatkozás után, hogy habár csak most találkoztunk, mindig is ismertük egymást. A testvérekben megnyilvánuló nyitottság, kedvesség, barátságosság és a közös hit hol meglepett, hol megindított, de folyton azon kaptam magamat, hogy Istenünknek adok hálát magamban szeretetéért és áldásaiért. Nagyon jól összefoglalja élményeimet a következő tapasztalat. Mivel nem hivatalos küldöttként vettem részt a konferencián, a szállásom is távolabb volt az esemény helyszínétől. Gyalog és metróval összesen fél órát kellett utazni. Maga a vendégszoba egy kis ház második emeletén volt található. Egyik reggel a közös konyha és mosdó között belefutottunk egy házaspárba, akik csak spanyolul tudtak beszélni. Az okostelefonnak és a fordítóprogramnak hála kiderült, hogy mexikóiak és az ottani adventista egyház egyik kisebb területének a titkára Noé (így hívták a férfit), és 18 ezer tagjuk van a területen. Annyira megörültek a találkozásnak, hogy ott a folyosón órákig beszélgettünk volna, ha nem kell igyekeznünk a programra – így is eltöltöttünk majd’ egy órát. Azóta is mindennap küldi nekem spanyolul az áhítat szövegét, amit a terület lelkészeinek is kiküld.
A Generálkonferencia természetesen elsősorban arról szól, hogy meghallgatja a világközösség az elmúlt 5 év beszámolóit, és meghatározza az elkövetkezendő 5 év irányvonalát, terveit és vezetőket választ. Számomra azonban legalább ennyire fontos, és a hitemet, adventista tudatomat építő az, hogy a testvérekkel találkozhatom, beszélgethetek, új embereket és ötleteket ismerhetek meg. Nagyon hálás vagyok az Úrnak ezért a különleges lehetőségért, áldja meg népe életét, munkálkodását szerte a világon és kis hazánkban is!
Bodolai Zoltán
Fotó: Nikolay Stoykov/AME (CC BY 4.0)
