Nemrégen Budapesten azzal várt az istentisztelet előtt egy testvérnő, hogy mindig megnézik a „Gyere, ahogy vagy!” műsort, és minden szerdai imaórán imádkoznak értünk. Nézik és várják, hogy továbbadhassák. De ami nekem különösen megható, hogy mindenhol imádkoznak a média-munkáért, mert még azt az idős testvérek is érzik és tudják, hogy ma a kommunikáció, a média mennyire meghatározó terület.
Néha úgy érezzük, hogy akár az anyagiak miatt is, meg a nehézségek miatt is lehetetlen egy ilyen kis stúdiót működtetni, de ezek a szívhez szóló imák ilyenkor mindig világossá teszik, hogy ez a motorja a működésünknek.
Olyan őrületes a nyomás abban, hogy folyamatosan megújuljon a szolgálatunk, hiszen ezt a mai tempó nagyon megkívánja, és ez hatalmas erőfeszítés.
Az elmúlt tíz évre lefektettünk egy fejlesztési tervet, műsortervet, ami megvalósult ebben az időszakban. Most az elkövetkező néhány évre is szeretnénk továbbmenni a technikai fejlesztésben és új műsorok gyártásában.
1. Régóta szeretnénk egy új munkatársat bevonni ebbe a szolgálatba, most Csengei Ádám testvérünk csatlakozott hozzánk, aki a Budapesti Metropolitan Egyetemen végzett Média szakon, így az ő munkájával jelentősen növelhetnénk a kapacitást. Dokumentumfilmek készítésben, kamerázásban, vágásban (szinte a legtöbb területen) hasznos lenne a munkája. A „Gyere, ahogy vagy!” műsorok főleg a középkorú nézőket, és idősebbeket szólítják meg. Ezért szeretnénk olyan tartalmakat is gyártani az egyház közösségi média platformjaira, amik bevonzzák a fiatalokat az egyházba:
• Az egészségügyi üzenetet népszerűsítő rövid videók, podcast és dokumentumfilmek által.
• Fiatalokat is bevonva a műsorokba.
• Rövid formátumú videók készítésével (Facebook, TikTok, Instagram).
2. A legújabb terv szerint a süketszobát szeretnénk podctastbeszélgetési helyszín számára alkalmassá tenni: rengeteg YouTube-csatornán nagyon népszerűek ezek a beszélgetések, így ebben mi is tudnánk előrelépni.
A „Gyere, ahogy vagy!” műsor (ami bár minden beszélgetés során kapcsolódik az egyház tanításához) egy belépő színt. A podctastbeszélgetésekben mélyebb, vallási és társadalmat mélyen érintő kérdésekkel tudnánk folytatni.
A stúdió „Gyere, ahogy vagy!” és a „Bibliatanulmány minden napra” díszlete több mint tíz éve változatlan, ezért nagyon időszerű ezek megújítása.
A „Hatos csatorna” eladása után az új tulajdonos a legtöbb műsorát megváltoztatta, megújította, a keresztény műsorok között egyedül a „Gyere, ahogy vagy!” maradt a „Neshama tv” műsorán.
Tervben van, hogy újabb helyi tv-ket is felkeressünk, és próbáljuk a műsorainkat más csatornákon is sugározni. Természetesen a PAX tv-ben is megmaradt a műsorunk, próbálunk másokat is átadni.
A végén pedig egy kis érdekességgel hadd zárjam, amit most olvastam: 1912 áprilisában süllyedt el a Titanic az Atlanti-óceán jeges mélyébe. A fedélzeten káosz, pánik és kétségbeesés uralkodott – de a hajó gyomrában, a konyhák között egy csendes alak másként reagált. Ő volt Charles Joughin, a hajó vezető pékje. Nem volt kapitány. Nem osztogatott parancsokat. De amikor megértette, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen, nem önmaga mentésére koncentrált. A raktárba sietett, kenyeret és élelmet gyűjtött a mentőcsónakok számára. Segített nőknek és gyerekeknek beszállni, támogatta azokat, akik megbotlottak, és bátorította azokat, akik haboztak. És amikor már nem maradt több mentőcsónak, ő a hajón maradt.
Ezután visszatért a kabinjába. Megivott néhány pohár whiskyt. És nyugalommal, szinte rezzenéstelenül várta a végét.
Hajnali 2:20-kor a Titanic végleg eltűnt a hullámok között. Charles Joughint a vízbe sodorták a süllyedő roncsok. De nem kapálózott. Nem pánikolt. Egyszerűen csak lebegett. Két teljes órán keresztül. Egy olyan vízben, ahol szinte senki nem élte túl a hipotermiát, ő megmenekült. Saját elmondása szerint nem érzett különösebb hideget, és megőrizte a lélekjelenlétét.
A whisky mentette volna meg? Aligha. A tudomány szerint az alkohol csak ront a hipotermián. Ami valóban megmenthette, az a bátorsága volt. A nyugalma. A tiszta fejjel meghozott döntései. Az a csendes erő, amely nem harsány, nem látványos – de életeket ment. Charles Joughin nem volt különösen egy hős. Nem kapott érmeket. Csak kenyeret vitt a kezében. Segített, ahol tudott. És a végén… életben maradt.
Mert néha a valódi hős nem a kapitányi hídon áll. Hanem a konyhában – és csendben teszi a dolgát.
Soha nem tudjuk pontosan, hogy az Adventista egyháznak mennyi tagja, támogatója van, családtagok, barátok. Nem vagyunk sokan Magyarországon, de számomra olyan hihetetlen, hogy tele vagyunk bátor hősökkel, akik csendben teszik a dolgukat. Támogatnak, adnak, segítenek, életeket mentenek, és a történetük, életük példa és erő lehet mások számára.
Szeretnék ezeket megörökíteni, továbbadni, erősíteni, és életeket megváltoztatni.
Ócsainé Demeter Irén
osztályvezető
