Collonges (ejtsd: Kolonzs) egy alig 2200 lakosú francia falu. Fekvése gyönyörű, ahogy elterül, vagy inkább szétterül a meredek hegyoldalon csak egyet mondhat az ember: festői. Letekintve a hegyoldalról Genfet láthatjuk, amely gyakorlatilag a szomszédságában fekszik, bár már a határ másik oldalán (bár ez a határ már évtizedekkel ezelőtt sem volt fizikai határ). A település felett található az első európai egyetemünk, gazdag történeti múlttal, ill. a területén lévő múzeumban meglátogatható John Andrews neves úttörőnk személyes könyvtára, egyéb, adventtörténetileg fontos relikviák mellett.
Február 13–23. között itt gyűltek össze az európai könyvkiadók, könyvevangélista osztályok vezetői. A találkozó egyik érdekessége az volt, hogy eltérően a múltbeli szokástól, nem egy divízió részvételével zajlott a rendezvény, hanem mindhárom európai divízió együtt volt jelen. Olyan területeket ismerhettünk meg, mint a távoli orosz és azerbajdzsáni, de érdekes volt belelátni olyan európai kiadók életébe is, amelyekről legfeljebb hallottunk eddig (mint osztrák, spanyol, olasz stb.).
Egy azonban minden sokszínűség ellenére közös volt bennünk: a könyvek iránti elkötelezettség. A Generálkonferencia munkatársai megerősítettek minket abban, hogy a könyvek lesznek az egyik legfontosabb végidei eszközök, amelyek az egyik legfontosabb részt fogják vállalni a befejező munkában. Mindez nem számított újnak egyikünknek sem, de a megerősítés fontos volt.
A találkozó ideje alatt volt lehetőség meglátogatni Genfben a reformáció itteni emlékhelyeit, illetve egy napot eltölthettünk a Valdens-völgyekben is (Olaszország), ahol betekintést nyertünk a reformátorok egyik legkorábbi nemzedékének életébe és munkásságába. A múltra tekintés szembesít azzal, akik vagyunk. Az olyan reformátorok, mint a valdensek, akik tízezerszámra hajlandóak voltak meghalni azért, hogy a Bibliát ne kelljen feladniuk, elgondolkodtatnak minket: kik vagyunk, mire lennénk hajlandóak azért, hogy a hitünket megtartsuk. A ma önző, a fájdalmat, nehézséget már vállalni nem akaró világában a kontraszt leírhatatlan. Ők minden bizonnyal még tisztán értették azokat a szavakat, amiket Mark Finley vetett papírra „Az utolsó napok” című könyvében: „Sok könyv ad ihletet, de a Biblia ihletett. Sok könyv fényt ad, a Biblia viszont tisztánlátást. Sok könyv táplálék az elmének, a Biblia azonban a lélek tápláléka. Sok könyv mutat irányt az életre, de a Biblia ad erőt az élethez” (150. o.). A valdensek talán egy mondattal egészítenék ki mindezt: Biblia nélkül nincs élet!
Ahogy könyvek nélkül sincs. És ez aligha túlzás. Hiszen a könyveink életet közvetítenek. Legyünk része mi is ennek! Legyünk az 5000 ÉLETET közvetítő misszionárius országa! Ahogy voltak a valdensek, a reformátorok Genfben, a Collonges-i úttörők, és még sokan mások.
Dr. Gyetvai Gellért
Kép_1: A konferencia résztvevői
Kép_2: A résztvevők a genfi reformációs emlékpark központi szoborcsoportja előtt
