Tegye fel a kezét, aki közületek harmad- vagy negyedgenerációs adventista! És ki mondhatja el magáról, hogy ő már az 5. generációja egy hívő családnak? Na, és ki az, aki 5. generációs, és még mind élnek az előtte levők? Sajnos itt már nem sok kéz emelkedhet fel… Viszont nemrégiben hallottam egy családról, ahol ez a ritka szép helyzet van, és örültem, hogy készek mesélni nekünk is kicsit magukról. Purákné Kis Bettit kérdeztem a családjáról.
– Hogy mutatnád be ezt az 5 generációt?
– Dédnagymamám 91 éves, még mindig külön háztartásban él, ahol főz, mos, takarít, van kertje is, aminek a gondozásához már segítséget kap a családtól. 4 gyermekétől 11 unokája, 17 dédunokája és 11 ükunokája született.
Nagymamám pár utcával arrébb él a nagypapámmal. Nyugdíjas koruk óta, meg persze előtte is, ők csak a családért, a hittestvérekért dolgoztak. Nagypapám most a békési gyülekezet gondnoka. Nagymamám meg nagyon szeret sütni, nincs olyan alkalom, hogy ne lepne meg minket valami finomsággal.
Édesanyám idősekkel foglalkozik: házilag nyújt segítséget nekik. Nagyon szeretik őt a gondozottjai, hiszen Isten szeretete sugárzik róla, minket is sokszor szinte családtagnak tartanak, Bálintnak is küldenek ajándékot.
Én jelenleg a kisfiunkkal, Bálintkával vagyok itthon, egyébként környezetmérnökként végeztem az egyetemen tavaly.
– Miként lett belőletek adventista?
– A legérdekesebb dédnagymamám megtérése, hiszen a további generációk már belenőttek, beleszülettek az adventizmusba. Dédi tanyán lakott akkoriban, és arra lett figyelmes, hogy a szomszédai nagyon kedvesek, barátságosak és segítőkészek. Ők szombatonként énekelve mentek haza, és ez nagyon megtetszett neki, meghívta őket magukhoz, persze a család nagyon szívesen ment. Sokat énekeltek közösen, kaptak Bibliát, amit főként dédnagypapám olvasott előszeretettel, nagy figyelemmel. Míg ők eljártak a bibliaórákra, a fiatal szomszédlány vigyázott a gyermekekre, így nyugodtan figyelhettek Isten Igéjére. A dédszüleim végül a következő év tavaszán meg is keresztelkedtek.
– Miben ad pluszt a kapcsolatotoknak, hogy nemcsak rokonok, de hittestvérek is vagytok?
– Mindenképpen plusz, hogy a hitbeli dolgokról is tudunk beszélgetni, valamint hogy közösen tapasztalhatjuk meg az ima erejét. Nagyon jó érzés nekem tudni, hogy sokan imádkoznak értem/értünk, bármi történjen is. Ha pedig valami rossz dolog történik a családban, tudjuk egymást támogatni Isten segítségével. Gyerekkoromban például sokat aludtam dédnagymamámnál, és nem kicsi a rokonság, de hallottam, ahogy név szerint imádkozik mindenkiért.
– Mit szeretnétek, ha Bálintka továbbvinne majd tőletek?
– Mindenképpen az Istenbe vetett hitet és bizalmat. Úgy gondolom, a dédnagymamám is ezért kapta Istentől ezt a hosszú életet, mert mindig Őrá tekintett, ha bármi volt, mindig Istenhez fordult. Nem azt mondom, hogy nem kell az egészséges táplálkozás, a sport, a pihenés stb., de ezek mind nem sokat érnek, hogyha nincs ott Isten a háttérben, ha nem tudjuk a gondjainkat elé letenni, és nem tudunk neki mindenért hálásak lenni. Ezenfelül szeretném, ha ő is önzetlenül adna másoknak, szeretettel fordulna mindig az emberekhez és tudná, hogy az élet nem könnyű, viszont ha Istennel jár, akkor van, akinek átadja a terhet.
Cz. O.
