Rendhagyó alkalmak a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben – I.
A március 29-ei húsvéti istentisztelet alkalmával három hittestvéremmel és 27 fogvatartottal közösen megtapasztalhattuk Jézus szeretetét.
Áldásos alkalom volt. Közösen dicsőíthettük mennyei Atyánkat versszolgálatokkal, énekszolgálatokkal, valamint a Jézussal járás – olykor könnyű, olykor rögös, nehéz – útját osztotta meg velünk Csilla testvérünk, aki verseiben tudja leginkább bemutatni Jézus szeretetét. Vele szerzett tapasztalatait szép virágcsokorba kötötte: elmesélte megtérése, betegsége és gyógyulása történetét.
Dicsőítésünk fontos részét képezték a versek, melyekből hat hangzott el, két szerző tollából: egy fogvatartott (R.O.), illetve Tótok Csilla szerzeményei. A versszolgálatban három elítélt is részt vett, majd Csilla, és jómagam is egy-egy költeménnyel tettük ünnepélyessé az alkalmat, melyek közül egyet megosztok veletek.
Áldj és szeress
Köszönöm Neked Uram, hogy vigyázol Rám,
Köszönöm, a Tőled szívből jövő áldást,
Számomra, Te lettél az út, Te vagy a remény,
életem és szívem a Tiéd.
Tudom, hogy szeretsz s fogod a kezem,
tedd azt, ami a terved én velem,
Te vagy, az Igazság, Te vagy az Ige,
Te vagy, a mindenség Igaz szíve,
Te lettél az Erőm, Te lettél a Vigaszom,
Te lettél, Minden egyes támaszom.
Nem hagylak el, áldom a Te nevedet,
Áldj és Szeress, mint minden Gyermekedet.
(2017. december 17. Balassagyarmat, R.O. elítélt)
Az alkalom legmeghatóbb része az volt számomra, amikor átélhettem, hogy a mi drága Jézusunk nem személyválogató. Nála nem számít bőrszín, származás, rang; nem számít vallás; nem számít a bűn, az ítélet súlya; nem számít, milyen fajhoz tartozol. Bizony-bizony ebben a közösségben volt olyan ember, aki muszlim hitben jár, de ismeri Jézust. Volt olyan, aki nem magyar, hanem roma, vagy netán egyiptomi. Volt olyan, aki erkölcsileg nem áll a helyzet magaslatán – magyarul nemcsak tyúkot lopott, hanem szörnyű, „kékfényes” bűnöket követett el –, és nem utolsósorban bizony-bizony volt olyan is, aki testileg rab, de lélekben szabad. Ide tartozik az én testvérem Csilla is, aki mozgásában korlátozott, testileg rab, de verseiben, lélekben szabad.
Köszönetet mondok Ervin testvéremnek, aki egyszerű, minden nemzet nyelvén érthetően szólta az Igét, és szórta az Ige drága magvait mindazon szomjazó lelkeknek, akik ezen a nyelven értenek. Nem utolsósorban köszönöm Krisztián lelkész testvéremnek, hogy az Ige szavait „kánaáni” nyelven is megnyitotta mindazon szomjazó lelkek számára, akik ezen a nyelven értenek.
NAL
