Semmi különös nem történt Nemesvámoson, csak annyi, hogy a néhai nagyszülők évtizedes imái meghallgatásra találtak, és unokájuk, feleségével együtt megkeresztelkedett az alkonyuló Balatonban.
A szűkkörű közösség részvételével megtartott szertartáson elhangzott a felszólítás, hogy „imádkozzunk a házaspárért és azokért, akik a közeljövőben szeretnének szövetséget kötni Istennel”. A szülők vállára valaki rátette a kezét. Az érintés ismerős volt. Saját egyetlen, egyetemista fiuk volt az, aki apja csodálkozó tekintetére csak egy tőmondattal válaszolt.
„Csapassuk, Fater!”
Különös. Ott és akkor két nevet beírtak az Élet Könyvébe, és egy szleng mondatból hitvallás lett. Egy különös helyen, dimenziókkal odébb „csak” az történt, hogy egy hadseregnyi fehérbe öltözött lény hangos ovációban tört ki. Voltak akik tapsoltak, vagy dalra fakadtak, néhányan elérzékenyültek.
Ha jól számolom, akkor a néhai nagyszülőktől számolva ez az „aranyszájú” fiatalember a harmadik nemzedék. Isten ígérete „ezer íziglen” szól.
Hát akkor csapassuk!
Pásztor Csaba
