Élmények a Generálkonferencia 62. Ülésszakáról
Álmokból valóság
Gyerekkoromban lenyűgözve hallgattam szüleim visszaemlékezését az 1975-ös bécsi Generálkonferencia Ülésre. Apám akkoriban a jugoszláviai kis falusi gyülekezeteket szolgálta, így számukra ez az esemény maga volt a megvalósult csoda – egy másik világ, amelyről csak mesélni tudtak.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is részese lehetek ennek az álomnak. Most mégis itt vagyok, átélve mindazt, amit gyerekként csak elképzelni tudtam.
Egy globális család találkozása
A Generálkonferencia ülése valóban páratlan élmény. Már az első pillanatban magával ragad a nyelvi, kulturális és vizuális sokszínűség: különféle zenei hangzások, viseletek, bőrszínek, mosolyok és köszöntések töltik be a teret.
A kiállítók standjai, a könyvek, a kiadványok – mind-mind arról tanúskodnak, hogy Isten népe nemcsak világméretű, hanem rendkívül gazdag és sokrétű is.
De ez a sokszínűség nemcsak kívülről szép. Ott van minden egyes beszélgetésben, ölelésben, közös imában. Ahogy sorban állva idegenekkel beszélgetünk, úgy érezzük, mintha régóta ismernénk egymást. A hit és a közös küldetés összeköt bennünket, még akkor is, ha különböző földrészekről érkeztünk.
Ahol a különbségek találkoznak
A plenáris ülések másfajta sokszínűséget tárnak elénk. Míg külső jegyeinket könnyű felismerni, belső különbségeink – kulturális hátterünk, történelmi tapasztalataink, gondolkodásmódunk – gyakran láthatatlanok maradnak, mégis nagy hatással vannak a beszélgetéseinkre.
Ez néha feszültséget, félreértést vagy csalódást is okozhat. De ezek a kihívások lehetőségeket is rejtenek magukban. Ha hajlandóak vagyunk meghallgatni egymást, a különbségek hidakká válhatnak. Rávilágítanak saját korlátainkra, és segítenek együtt növekedni – mint Krisztus egy testének tagjai.
Isten egyszerre a sokféleség és az egység szerzője. És bár önmagunkban nem tudunk teljes egységben élni, Ő képes arra, hogy összeforrasszon bennünket. Ezért fontos, hogy türelemmel, szeretettel és nyitottsággal forduljunk egymás felé.
Krisztusban egyek vagyunk
Megható látni, hogyan munkálkodik Isten közöttünk, rajtunk keresztül – néha még ellenünkre is. Reményt ad, hogy minden fal, amely elválasztott minket – kulturális, társadalmi, történelmi – Isten erejével lebontható.
„Amit egykor idegenként éltünk meg, az ma otthon lehet – egy új emberiség, amely Krisztus vérében egyesült családdá” (vö. Ef 2:11–22).
Bízom benne, hogy Isten, aki elkezdte bennünk a jó munkát, be is fejezi – az Ő idejében, az Ő dicsőségére (Fil 1:6).
Csak Istené a dicsőség
Ez a rendezvény több, mint egy egyházi konferencia – ez egy globális, lelki család ünnepe. Egy élő bizonyságtétel arról, hogy bár sokfélék vagyunk, Krisztusban egyek lehetünk.
Amikor együtt éneklünk, együtt imádkozunk, együtt döntünk és együtt sírunk vagy nevetünk – az Isten országa válik kézzelfoghatóvá.
Soli Deo gloria – egyedül Istené legyen a dicsőség!
Soli Deo gloria!
Lidija Djordjevic beszámolója • St. Louis, USA
Forrás: TED News
Fotó: Gerhard Weiner, ANN
