Egy volt azok közül a lenyűgöző fényképek közül, ahol a fotós mindent a tökéletesen megfelelő milliszekundumban kapott el. Amikor ezt mondtam, a fotós nevetve magyarázta: „Egy csúnya, esős napon készült, addig állítgattam a Photoshoppal, amíg el nem értem a megfelelő színegyensúlyt. Biztosan nem vagy annyira naiv, hogy azt gondolod, minden fénykép, amit látsz, valódi, ugye? A valóság nem számít, a lényeg, a tökéletes látszat.”
Egy olyan világban, ami megszállottan igyekszik „tökéletes” képekkel bemutatni a „tökéletes” életet, kihívás elé vagyunk állítva, amikor szembe találjuk magunkat a kicsit sem tökéletes valósággal az otthonunkban, az iskolában, a munkahelyen vagy a gyülekezetben.
Kérdezz csak meg bármely korcsoportot a gyülekezetben, időseket vagy fiatalokat a véleményükről, előbb-utóbb előkerülnek a kritikus nézetek. „Itt az ideje változtatni. Itt az ideje, hogy az egyház felzárkózzon a 21. századhoz. A rendszereink annyira idejétmúltak. Miért nem lehet az egyház…?” – a lista hosszúra nyúlik. Ha mindenki a mi nézőpontunkból szemlélné a világot, akkor tökéletes lehetne a gyülekezet, vagy nem?
Az öt „e”
A gyülekezet bűnös emberek otthona, akik definíció szerint megtört emberek egy tökéletlen világban. Nem a legkönnyebb velük együtt élni, és előbb vagy utóbb keletkeznek feszültségek. Ez nem egy új keletű probléma. Jézus is megélte ugyanezt a tanítványaival. Három Jézussal töltött év után a tanítványok még mindig azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb, és kié legyen a legelőkelőbb pozíció az Országban. Ne lepődjünk meg, ha kétezer évvel később még mindig vannak feszültségek és kihívások Isten maradék népe között élve. Az öt „e” lehet a kulcs, hogy többet tegyünk, mint a puszta túlélés: egyéni ízlés, elképzelések, előítéletek, elemzés és elvek.
Egyéni ízlés
Bizonyos dolgok egyszerűen egyéni preferencia kérdése. Nincs jó vagy rossz, csak egyéni választás. Például öt adag gyümölcsöt és zöldséget kellene ennünk naponta. Bizonyos gyümölcsöket és zöldségeket jobban szeretek, ezeket előnyben részesítem. Ugyanez igaz a gyülekezetre is. Nálam lehet, hogy előnyt élvez a piros szőnyeg, míg testvéremnél a kék. Egyik sem helyes vagy helytelen, vagy jobb, mint a másik. Egyéni ízlés kérdése, mégis gyülekezetek szakadnak szét a szőnyeg vagy más berendezés színének ügye miatt. Mielőtt új hadjáratot indítanánk, érdemes feltenni a kérdést: Bibliai igazságról van szó, vagy csak egyéni preferenciáról? Ha őszinték akarunk lenni, pár hét után már fel sem fog tűnni a kék szőnyeg, ami ellen annyira kardoskodtunk.
Elképzelések és előítéletek
A II. világháborúban lebombázták az angliai Coventry Katedrálist. A háborút követően a katedrális helyén megépült az egység kápolnája, sátrat idéző formai elemekkel. A sátor „hajtásai” fülkéket formálnak a falak mentén. Csak úgy lehet az összes így létrejövő kis fülkét egyszerre látni, ha valaki az épület belsejének közepére áll, és lassan körbefordul. Bármely más helyről valami mindig takarásban lesz.
Mindannyiunkban megvannak az előítélet vakfoltjai; vélemények vagy érzések, amik nem tényekre, logikára vagy tapasztalatra épülnek. Nézetek, amik takarják a kilátást, megnehezítve, hogy más szemszögéből is megértsünk dolgokat. Az elképzeléseink és előítéleteink elengedése kimondhatatlan lehetőségeket nyit. Jézus bemutatta ezt Jákób kútjánál, ahol egy megvetett nővel beszélgetett. A nő előítéleteinek lebontása, az önmagáról alkotott elképzeléseinek megváltoztatása azt eredményezte, hogy egy egész falu ismerte meg Jézust, a tanítványok szívébe pedig a misszió mélyebb megértésének magjai hullottak.
Elemzés
Ahogy a gyermekek nőnek, eljön a pont, amikor azt kérdezik: „Miért…?” Miért kell megmosnom a fogamat? Miért kell iskolába mennem? Miért ez? Miért az? Ezer meg ezer miért. Ez a fejlődés teljesen normális része. Minden új generáció felteszi ugyanazokat a kérdéseket a gyülekezetben. Megkérdőjelezik az idősebb generációt. Ez konfliktushoz vezethet. Támogatnunk kell, hogy megvizsgáljuk, hogyan is teszünk dolgokat, és nem csak makacsul ragaszkodni egy-egy személyes preferenciához. Elemezzük, hogy ahogy egyes gyakorlatokban eljárunk, az csak személyes kényelmünk kérdése, mert „mindig így csináltuk”, vagy elvek húzódnak meg mögötte!
Elvek
Vannak vitán felül álló dolgok. Ezek identitásunk magját képezik. A hit általi megigazulás, a szombat, a szentély, a második eljövetel, Isten szent törvénye. Ezek örök igazságok, amik meghatározzák a maradék népet, ugyanakkor időnként személyes ízlésünk szerint csomagolva tálaljuk őket, ami nehézzé teszi mások számára a megértésüket.
Jézus azt mondta a tanítványainak: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha énáltalam” (Jn 14:6). Ő még mindig az út, az igazság és az élet. A menny felé vezető úton nincsenek rövidebb útvonalak és nincs több bejárat sem, személyes utazásunk mégis nagyon eltérő lehet.
Ahogy a reptérről autóztunk, a látvány az én nyugati szemem számára káosznak tűnt, de teljesen normális volt a sofőr számára. Autók, szamarak, kerékpárok, tevék, furgonok, gyalogosok osztoztak az úton. Mindannyian ugyanabba az irányba tartottunk, de egészen mást tapasztaltunk. Egy légkondicionált autóban ülve védve voltunk a hőségtől és a portól. A sétáláshoz képest kényelmesebbnek tűnt szamár- vagy teveháton közlekedni. A kerékpárosok gyorsan tudtak haladni a forgalomban, a gyalogosok pedig valahogy utat törtek maguknak az egész forgatagban.
Mindannyian ugyanazon az utazáson veszünk részt. Az, ahol élünk, az élettapasztalataink és a lehetőségeink nagyban árnyalják, hogyan tekintünk a világra. Néhányan légkondicionált autóban utaznak, mások nehéz terheket cipelnek a poros hőségben. Ezért útközben meg kell kérdeznünk magunktól, hogy mi egyéni ízlés, mi elképzelés, mi előítélet, mi elemzendő és mi az, ami elv. Ha valami az első négy egyike, akkor fogadjuk el, hogy tökéletlen képünk lehet róla. Jézus az, aki igazán számít. Ha Ő van az életünk és a gyülekezetünk középpontjában, akkor többet láthatunk, és elfogadóbbak lehetünk egymással. Mindannyian tökéletlenek és törékenyek vagyunk, de ahogy a bölcs tanítás mondja: „Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi” (Péld 16:7).
Forrás: Adventist World, 2018. október; https://www.adventistworld.org/living-with-an-imperfect-remnant/
Audrey Andersson, aki Írországból származik, a cikk megírásakor a Transzeurópai Divízió titkára volt, és az Egyesült Királyságban, St. Albansban élt; jelenleg a GK egyik alelnöke.
A cikket fordította: Kóczián Ágnes
