Interjú Dr. Szigetiné Dr. Székely Mária testvérnővel
Marikának az emberi test gyógyítása és a lélek Istenhez vezetése a célja. Megjelenésén átsugárzik orvosi hivatása. Gyülekezetünk tagjai is gyakran felkeresik őt az orvosi rendelőben, akiken segít, készségesen és szakértelemmel ápolja őket. Vallja, hogy őszintén, Istenbe vetett hittel kell élni a mindennapokat, másképp nem lehet. Az embernek három fő dolga van az életében: keresni Istent, rátalálni és szolgálni Őt. Férjével, dr. Szigeti István presbiter testvérrel együtt elkötelezett a médiamisszió és Isten műve iránt. Jelentősen hozzájárultak adományukkal a Terézvárosi Gyülekezet felújításához 2011-ben, aminek munkájában áldozatos részt vállaltak, s ennek eredményeképpen Isten háza különleges szépségű lett. Példamutató életet él mindkét hivatásában, a gyógyításban és Jézus követésében.
– Mióta vagy egyházunk tagja és milyen értéket jelent ez számodra?
– 1979-ben keresztelkedtem meg és azóta vagyok aktív tagja a Hetednapi Adventista Egyháznak. A közösséghez való tartozásom nagy segítséget jelent a mindennapok kihívásaiban. A jó Isten népéhez tartozni és együtt felkészülni az eljövendő országára.
– Hogyan kerültél kapcsolatba az adventista közösséggel? Milyen szolgálatot láttál el az ország legnagyobb gyülekezetében?
– A felmenőim anyai ágon adventisták voltak, a dédnagymamám, a nagymamám és az édesanyám. Így negyedik generációs adventista vagyok. Gyülekezetünkben először az énekkarban kezdtem a szolgálatot, majd az országos központi kórusban is énekeltem Halász István vezetése alatt. Később, ahogy a gyermekeink növekedtek, az Egészségügyi Osztályban láttam el szolgálatot, és ahol szükség volt rá, mindig segítettem. Gyülekezetünk felújításai során is többféle feladat várt rám, úgy a szervezésben, mint a tárgyak beszerzésében, hogy minél szebbé és Istenhez méltó hellyé alakítsuk ki az imádság házát.
– Kérlek, beszélj egy kicsit a szüleidről, a családodról és a gyermekeidről!
– Szüleim sajnos már nem élnek, édesanyámat sokan ismerték, mivel fiatal korában gyakran mondott verset az istentiszteletek alkalmával. Édesapám református vallású volt, mindketten az egészségügyben dolgoztak.
A férjemmel, Istvánnal a testvére, László révén és édesanyám által ismerkedtem meg. Budapesten, a Székely Bertalan utca 13. sz. alatti központi kápolnába („A” gyülekezetbe) jártunk, ott keresztelkedtünk meg és ott kötöttünk házasságot, mind a két életre szóló eseményt Szigeti Jenőnek köszönhetjük. Házasságunkból két gyermekünk született, Balázs és Orsolya, akiket Halász Márti néni oktatott a gyermekiskolában. Fiunk ebben a gyülekezetben keresztelkedett, itt végzi felszentelt diakónusként a szolgálatát, lányunk külföldön él a családjával.
– Hol végezted el az egyetemet és milyen szakmai képesítést szereztél?
– Egyetemi tanulmányaimat a Budapesti Orvostudományi Egyetemen végeztem (mai nevén Semmelweis Egyetemen), majd pedig reumatológus szakvizsgát szereztem. Kezdetben kórházban, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben (ORFI) majd pedig szakrendelőben folytattam a gyógyítást, immár 43 éve dolgozom ezen a területen.
– Kinek a prédikációja kötötte le a figyelmedet legjobban fiatal korodban, és miért?
– Gyülekezetünkben akkoriban Szigeti Jenő volt a lelkész, aki felkeltette a Biblia tanulmányozása iránti érdeklődésemet, mindig örömmel hallgattam lenyűgöző előadásait. Halász István és Oláh István lelkészek prédikációira is szívesen emlékszem vissza. Keresztény magaviseletük és példaadásuk, Isten ügye iránti elkötelezettségük vonzó volt számomra.
– A pihenés és az egyedüllét Istennel, a közösséggel, békével tölti el az embert. Melyik szombatnap maradt emlékezetes számodra?
– Néhány éve még jobban érzem a szombat békességét, igazán rá tudok hangolódni a lényeges gondolatokra. Fiatalabb koromban elég sok tennivalóval telt el ez a nap, sok mindenre oda kellett figyelni a gyülekezeti szolgálat során.
Egy kedves emlékre gondolok: néhány éve házassági évfordulónk volt, szerény ünneplésre gondoltunk a férjemmel. Erre az alkalomra Jakó Rózsika testvérnő különleges meglepetést szervezett számunkra. Nem csupán a gyülekezet köszöntött bennünket azon a szombaton, hanem váratlanul megjelentek ott a családtagjaim, az unokáim is. Nagyon szívesen gondolok erre a szombatra, a családra, a testvéri közösségre.
– Az ember úgy talál magára, ha egy tágabb képet lát meg a világból. Volt-e alkalmad külföldre utazni a családdal és kikapcsolódni?
– A nyári időszakban gyakran utaztunk a világ különböző országaiba, meglátogattuk Görögországot, jártunk Korzikán, Olaszországban is. Egyik legszebb élményünk Brazíliában volt, látni ezt a különleges kultúrát, ahol az ország 98%-a keresztény és a világ egyik legjelentősebb gabonatermelését tudhatja magának. Nagyon tetszett a növényvilága, az éghajlata. Igazi kikapcsolódást jelentett számunkra.
– Tudom, sokaknak segítettél és segítesz a gyógyulásban. Van-e olyan történeted, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?
– Munkám során nagyon sok emberrel találkozom. Istentől kapott tudásommal, gyógyító szándékkal és türelemmel próbálok segíteni másokon. Úgy érzem mindig készen kell állni, ha valakinek gondja van, jó tanáccsal ellátni és a gyógyuláshoz vezetni. Minden nap egy új kihívás, soha nem mondhatom, hogy „nem érek rá”, vagy „fáradt vagyok”, vagy „nincs kedvem”. Igyekszem mindent megtenni az emberek gyógyításában. Jóleső érzés, amikor észreveszik a betegek, hogy hívő orvossal találkoznak, és elmondják nekem, hogy értem is imádkoznak.
– Mi a legkedvesebb, egyházunkhoz kapcsolódó emléked?
– Gyülekezetünkben az egyik legnagyobb élményt, értéket jelentette nekem, amikor elindítottuk a „Művészeti est” alkalmait, amelyekről hang- és képanyag készült. Jó érzés újból és újból visszanézni ezeket az alkalmakat, amikor megtelt az imaház a vendégekkel és a testvérekkel.
– A Biblia közkinccsé tételében és tanulmányozásában, egyik médiacsoportban aktív szerepet vállalsz, mit jelent ez számodra?
– Dr. Szigeti Jenő és gyülekezetünk akkori lelkésze, dr. Tokics Imre kezdeményezésére 2010 januárjától bevezettük a szombatiskolai tanulmányról való beszélgetést, tv-felvételt, amit azóta is folytatunk Tokics testvér vezetésével, immár több mint 10 éve. Nagyon élvezem és fontosnak tartom a felkészülést a Biblia tanulmányozására és az egymással folytatott beszélgetést. Sok mindent tudunk tanulni egymástól is, és a nézők visszajelzéséből tudjuk, tapasztaljuk, hogy szívesen fogadják ezt a műsort még a más egyházhoz tartozók is. Isten üzenetét így sokkal több emberhez el tudjuk juttatni, mint ahány emberrel találkozunk. A tv-felvételekhez háttérmunkát mindig kell végezni, ezért sokszor a logisztikai feladatokban is részt veszek. A felvételek hétköznap zajlanak, gyakran több hétre előre felvesszük a bibliatanulmányozást, és bizony munka után még a hosszú délután, olykor estébe nyúlóan, fárasztó szokott lenni, de az Úr mindig ad erőt, megoldja a problémákat. Hálás vagyok, hogy a médiaszolgálatban részt vehetek.
– Mit üzensz a testvérnőknek, az olvasóknak?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek hallják az evangéliumot, készüljenek Jézus eljövetelére. Fáj látni, hogy vannak emberek, akik csak a mának élnek, csupán a világi dolgokra figyelnek, elavultnak tartják a Bibliát. A Szentírás a ma emberének szól, a jövőt is mutatja, ezért a döntést most, az életünk során kell meghozni, mert a halál után már nincs lehetőség változtatásra. A jó Isten népéhez, a „maradékhoz” tartozni, azokhoz, akik várják Jézus visszajövetelét és az Ő törvénye szerint élnek.
Köszönöm a beszélgetést. Isten áldása kísérje életedet!
Tokics Marika
NSZO munkacsoporttag
