Az egyszeri kertész kapott néhány virághagymát a szomszédjától, amiket aztán elültetett a kertjében. Néhány év elteltével a virághagymák bőven megszaporodtak, és a kertész földjén egyre nagyobb területet foglaltak el. Eleinte tenyérnyi kis helyen virítottak a nárciszok, ám ahogyan az idő telt, a kertész egyre csak ültette a megszaporodott virághagymákat, és évekkel később egész nagy virágültetvényt tudhatott magáénak. Nárciszainak mindenki a csodájára járt, de ő soha nem kérkedett, egyedül Istennek köszönte meg sok-sok virágát.
Egy napon a kertész elhatározta, hogy továbbajándékozza azt a sok gyönyörű nárciszt, amit Isten szaporított meg a kertjében. Felkeresett két hölgyet, akik egy boltban dolgoztak, és megkérte őket, ők is adják tovább azt, amit ő Istentől kapott. Így is történt. Több száz virágcsokor került a látogatók, járókelők, barátok és ismerősök kezébe, akik szintén azt a feladatot kapták, hogy adják tovább a vidám, élénksárga színű virágcsokrokat. A bolt utcája megtelt örömöt sugárzó emberekkel, akik boldogságot kapva boldogságot adtak tovább – csokraikkal.
„Az Isten fizesse meg!” – mondták az üzletből kilépő emberek. Egy szerelmes pár férfi tagja csokorral fejezte ki lángoló érzéseit barátnője iránt. Egy férj egy reggeli veszekedés után szintén egy csokorral tette jóvá elhibázott szavait. Egy hölgy munkába menet a buszon idegen embereknek virágszálakat ajándékozott, melyek a vele utazók szívét megmelengették, másik két csokrot pedig a munkatársainak ajándékozott. Egy fiatal férfi éjszakai műszakból érkező, fáradt feleségét virágcsokorral köszöntötte, egy másik csokrot szálanként osztott szét a munkahelyén. Egy lány meglátott egy szomorkodó kislányt a buszmegállóban, és neki ajándékozta a saját virágcsokrát. Két egymás számára idegen hölgy egy virágcsokornak köszönhetően talált egymásra, azóta minden alkalommal, amikor találkoznak, kedvesen beszélgetnek. Egy pedagógus virágcsokrot vitt a tanári szoba asztalára, egy előadó pedig hallgatóit köszöntötte fel egy nyaláb csokorral. Kivirult a belváros és „felvirágzott a bolt” is, mert „jobb adni, mint kapni” (ApCsel 20:35).
Mára a kertész nárciszai elhervadtak, a pompázó, sárga sziromlevelek lehullottak, ám a „nárcisznapok” résztvevői ott őrzik szívükben az örömszerzés élményét, és a virágcsokrokat megköszönni vissza-visszatérnek abba a boltba, amit az utca népe Remény Boltnak nevezett el.
A ReményPont Közösségi Irodát, a Hetednapi Adventista Egyház Tiszavidéki Egyházterülete és Debreceni Gyülekezete működteti önkéntesek segítségével. Az irodában lelkisegély-szolgálat igényelhető, megvásárolhatók az Advent Kiadó könyvei, személyre szabott segítő beszélgetéseket szervezünk, valamint informatikai tanácsadást és házassági tanácsadást is tartunk. Az iroda munkatársai kiemelt missziós tevékenységet végeznek a városban élő hölgyekért.
Szőllősyné Nagy Annamária
ReményPont irodavezető
