„…Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.”
(Ady Endre: Karácsony)
Karácsonykor az általánosan jellemző rohanás, tolongás közepette, amikor mi magunk is azon igyekszünk, hogy minden szépen rendben, örömben teljen, csodára várnak az emberi szívek. Jobb esetben ilyenkor eszünkbe jut segíteni, szolgálni a szükségben lévőknek.
A karácsonyi varázslatot várva bizony sokan ilyen-olyan okból sajnos nem részesülnek belőle. A beteg gyermekek, akik szüleikkel a kórházban töltik ezt az időt, nagy ajándéknak élik meg, ha meglátogatjuk őket. Igy tettük a Szüret utcai gyülekezetből is, gyermektanítók, hogy cseppnyi örömöt, „varázslatot”, reményt vigyünk nekik és mosolyra derítsük arcukat.
Énekeltünk, meséltünk, ajándékokat vittünk. Gyülekezetünkből az egyik anyuka szinte az egész falujára kiterjedő plüssállatgyűjtést szervezett. Az Úr úgy megsokszorozta az ajándékokat, hogy még a játszóházba ellátogató, nehéz sorsú gyermekeknek is bőven jutott belőlük. Nem feledkeztünk meg az ápolószemélyzetről sem, őket is megajándékoztuk könyvekkel. Jó volt látni, milyen áldozatkészen foglalkoznak a gyermekekkel. Szolgáljunk mi is önzetlenül, szeretetből, ahogyan Jézus is tette és teszi még ma is mindnyájunkért!
„…Örvendezz Istennek, oh te egész föld. Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!” (Zsolt 66:1–2).
Kovács Zsuzsa (Szüret utcai gyülekezet)
