A közelmúltban egy olasz egyetemista fiatalember megkérdezte a Hetednapi Adventista Egyház Gyömrői Gyülekezete egyik kedves tagjának lányát, hogy tud-e olyan helyszínt vagy szervezetet, ahol önkéntes munkát végezhetne a menekültek javára. Testvérnőnk lánya egyházunk segélyszervezetét, az ADRA Alapítványt javasolta, és írásban tájékoztatott minket is a fiatalember szándékáról.
Ekkor vettem fel a kapcsolatot Bernardóval, a genovai születésű, milánói diákkal és felvázoltam neki a segítségnyújtás lehetőségeit, helyszíneit. Kiderült, hogy 1 hétre, de szükség szerint akár hosszabb időre is kész eljönni Olaszországból annak érdekében, hogy szolgálja a menekülteket. Ugyanis az ukrajnai helyzetet látva, Bernardo már kora márciusban úgy döntött, hogy a tavaszi szünidejét a menekültek megsegítésével szeretné tölteni.
Megérkezésekor, március 25-én megbeszélést tartottunk a hazánkba érkező és a szálláshelyeinken elszállásolt menekültek témakörében, valamint a menekülthelyzet éppen aktuális részleteiről – különös tekintettel az önkéntes munkát illető területeket illetően.
Megismerve új önkéntesünket, egy igen kedves történet rajzolódott ki előttem: 16 évvel ezelőtt, a fentebb említett testvérnő lánya Genovában dolgozott gyermekfelügyelőként. A 8 éves Bernardóra 1 éven keresztül vigyázott, nevelte őt. A szülők hálásak voltak a jó nevelésért és később is tartották a kapcsolatot, tulajdonképpen többször is látogatták egymást az évek során.
Így alakult, hogy Bernardo immár negyedik alkalommal látogatott Magyarországra, de ezúttal nem turistaként jött és nem hazánk nevezetességeit igyekezett megismerni. Bő két hétig végzett szeretetmunkát, az alábbi területeken:
– ügyeletet vállalt a határ menti szállásunkon 1 héten keresztül;
– élelmet osztott a vonatokon és a jegypénztárnál, a Keleti pályaudvaron;
– segédkezett az egyik szálláshelyünk kialakításában;
– több alkalommal vállalt szolgálatot a konyhai előkészítéseknél és az étkeztetésnél a Budapest-Terézvárosi Gyülekezet által kialakított, menekülteket befogadó szálláshelyen;
– a menekült gyerekeket kirándulni vitte a helyi testvérekkel;
– a hajnalban érkező menekültekért szívesen ment el a vasútállomásra és szállította őket a szálláshelyükre.
Köszönjük a fáradozását, a feladatokhoz való pozitív és lelkes hozzáállását!
Én személy szerint örülök, hogy megismerhettem őt, hisz önzetlensége és segítőkészsége arra inspirál fiatalt és idősebbet egyaránt, hogy áldozzunk a szabadidőnkből másoknak, szerezzünk örömet és hozzunk enyhülést a rászorulóknak e válságos időkben. – „A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk” (Gal 6:9).
Lőrincz Melinda
ADRA munkatárs
