Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy az unokahúgomat, Vikor Annát készíthettem fel a keresztségére, és én prédikálhattam ezen a fontos eseményen. Ez a bő egy éves közös utazásunk meghatározó volt, jó volt látni Annát, ahogy még jobban felfedezte és megértette a Biblia igazságait, jó volt megtapasztalni a bizalmát, a szeretetét, látni az ő fejlődését.
A keresztségre egy jó előre leszervezett időpontban, 2024. szeptember 28-án került sor Sándorfalván, hiszen Annának fontos volt, hogy a barátnői ott lehessenek mellette. A gyülekezet szép időért imádkozott végig, ennek ellenére hamarabb érkezett a front, és viharos, szeles, felhős idő lett az istentisztelet kezdetére. Igaz, Anna akkor árulta el, hogy ő kifejezetten szereti az ilyen időt, így megkapta emlékbe azt is, hogy zuhogó esőben keresztelkedhetett meg a gyülekezetünk udvarán.
A Jelenések könyve alapján tudjuk, hogy a mennybe érve kapunk majd egy „fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja” és az, aki adja. Ez a dolog egy igazán bensőséges kapcsolatot tükröz, a mi mennyei Atyánk ismeri a személyes utunkat, küzdelmeinket, harcainkat, erőnket, képességeinket. Anna is kapott tőlem aznap egy kicsi, fehér követ, ami egy emlékeztető arra, hogy az örök élete azzal a nappal kezdődött el, amikor megkeresztelkedett, és tőlem a Harcos nevet kapta, hiszen fiatal kora ellenére nagyon sok megharcolnivalót kapott már az életében. Arra kértem őt, hogy a hit harcában legyen ugyanolyan erős és kitartó, mint az életében.
Drága Anna, kívánom, hogy az életedben még nagyon sokszor ragyogj úgy, mint a keresztséged napján, és végül majd nyerd el az örök életet!
Polgárné Papp Katalin
