A tábor egész időtartama alatt ez a példamondat lebegett a szemeink előtt: „Légy bátor, mint Dániel!” Azt gondolom, jobb mottót, témát nem is választhattunk volna, hisz a mai gyerekeknek nagyon bátraknak kell lenniük bizonyos élethelyzetekben. Ki kell állniuk magukért, megvédeni a saját véleményüket, vállalni önmagukat. Ehhez a tábor hetében sok segítséget és gyakorlati tanítást kaptak Dániel történeteinek tanulmányozása által.
A résztvevő gyerekeket három korcsoportba tudtuk osztani. Minden csoportban két tanító foglalkozott a gyerekekkel. A reggeli gyülekező után zászlófelvonás, közös éneklés és imádkozás következett, majd a gyerekek az aznap feldolgozásra kerülő történetet láthatták a táborvezetők előadásában. Ez egy élő szereplőkkel bemutatott előadás volt, ami mindig különleges élmény volt számukra, hiszen a szereplők (táborvezetők) korhű jelmezbe bújtak, és díszletet, eszközöket is használtak a még hitelesebb megjelenítéshez.
Ezt követően a csoportok játékos formában feldolgozták a látott történetet és megbeszélték annak erkölcsi mondanivalóját. Ez adta meg a táborunk különleges értékét, mert szerves része volt a gyerekekkel való lelki közösség, lelki kapcsolat kialakítása és a szemléletük formálása.
Szabad játékra a gyülekezetünk udvarán volt lehetőség, ahol nagyon sokféle játék állt a gyerekek rendelkezésére, míg előkészültünk az ebédeltetéshez.
Ebéd után a gyerekcsapat két részre oszlott, az egyik fele csapatversenyeken, a másik kézműves foglalkozáson vett részt, majd cseréltek.
A tartalmas délelőtti „tanulás” után örömmel mérték össze ügyességüket a sorversenyekben, amelyek sok nevetésre, jókedvre, adtak okot. A gyerekek elmondása alapján a kötélhúzás a táborvezetőkkel, a dinnyeevő verseny és a vízibombacsata volt a legemlékezetesebb.
Ezen a héten valóban felhőtlen gyermekzsivaj töltötte meg a gyülekezet udvarát, amit mi csodaként könyveltünk el, hiszen az időjárás-előrejelzés szerint ezen a héten végig szakadó esőnek kellett volna lennie, ám mi gyönyörű napsütéses, igazi nyári időt kaptunk a mi Urunktól.
A kézműves foglalkozások is a heti téma köré épültek. A gyerekek egyik kedvenc története a „Dániel az oroszlánok vermében” volt. Ehhez csodás, puha oroszlánfejpárnákat csomóztunk.
A háladobozba, mely az első napon készült, a gyerekek egész héten gyűjthették a gondolataikat, érzéseiket, amiért hálásak Istennek, hogy a szombati záró istentiszteleten elővegyék és hangosan elmondjanak belőle egyet-kettőt.
„Hálás vagyok a finom ebédért.” (Dávid, 5 éves)
„Hálás vagyok, mert sokat tanultam Dániel történeteiből, és jó volt beszélgetni a felnőttekkel. (Lili, 13 éves)
„Én azért vagyok hálás Istennek, mert új barátokat ismerhettem meg.” (Ricsi, 11 éves)
„Én azért vagyok hálás, mert itt lehettem, és azt szeretném, ha jövőre is lenne ilyen tábor…, és hogy ne legyen vége…” (Hanna, 10 éves)
Ilyen és ehhez hasonló, őszinte gyermeki hozzászólások után, mi magunk is azon leszünk, hogy a gyerekek kapcsolata ne érjen véget a tábor befejeztével. Célul tűztük ki, hogy negyedévente családi napot szervezzünk a táborban résztvevő gyerekeknek és szüleiknek. A köztük kialakult szoros köteléket, összetartást ápolni kell, mint ahogyan tette ezt Dániel is a barátaival!
Páll Gabriella
