Az idei évben advent negyedik vasárnapjára kaptuk a már hagyománynak számító felkérést városunktól az ünnepi műsorunk bemutatására. Öröm volt látni, ahogyan megtelt a tér érdeklődő emberekkel, rég látott ismerősökkel.
Köszöntőbeszédében Ömböli Dávid, körzetünk egyik lelkésze elmondta, hogy a negyedik gyertya a szeretet gyertyája, amely egy különleges szeretetet jelképez. Ez nem az a szeretet, amit mi, emberek érzünk egymás iránt, hanem amit Isten érez irántunk, amely azon a döntésen alapszik, hogy Ő közel akar jönni hozzánk, szeretne az életünk része lenni, ezért „elküldte egyszülött Fiát” (Jn 3:16). Ezt a döntést és annak hatását ünnepli a kereszténység karácsonykor.
Ezt követően tekinthette meg a főtérre kilátogató, érdeklődő közönség a Karácsonyi felismerés című színdarab alapján készült feldolgozást gyülekezetünk tagjainak – két felnőtt és tizenegy, különböző korosztályú gyermek – színvonalas előadásában. Az elhangzó prózai részeket a gyerekek, valamint az elmaradhatatlan „angyalkórus” csodálatosan zengő éneke tette még színesebbé és áldottá. A tavalyi évhez hasonlóan idén is elsősorban gyermekek kapták a különböző szerepeket, akiknek száma ebben az évben tovább nőtt gyülekezetünkben. Öröm volt bevonni őket a szolgálatba.
Csodálatos volt látni a nézőközönség soraiban az arcokon az énekek lélekemelő hatását, valamint a színpad előtt csoportosuló, izgatottan figyelő, a színdarab eseményeibe alkalmilag bekapcsolódó kisgyerekek megnyilvánulásait.
Az ünnepi műsor összeállítása és a szereplők felkészítése Pápai-Nagy Mónika vezetésével történt, akinek a lelkesedését mi sem mutatja jobban, mint az, hogy – szokásához híven – már nyáron kiválasztotta az eljátszandó történetet.
Ünnepi műsorunk lezárásaként lelkészünk, dr. Ősz-Farkas Ernő a színdarab üzenetét erősítette meg: Isten nem felülről és messziről, kintről akar valamit tenni, rendre igazítani bennünket, akik elfelejtettünk szeretni, hanem lejött a földre, és egy lett közülünk, hogy a mi nyelvünkön mondja el, mit jelent szeretni. Nem mondta, hanem megmutatta, hogy mit jelent szeretni. A karácsony alkalmat adhat ennek a szeretetnek a kifejezésére a másik ember iránt, amely közelebb vihet bennünket egymáshoz. A gyertyagyújtás után a városi könyvtár dolgozóival együtt teázós, sütizős szeretetvendégségre hívtuk a megjelenteket, ahol kötetlen beszélgetések adtak alkalmat a kapcsolatépítésekre.
Az adventi időszakban az volt még a vágyunk, hogy „dolgozzunk a város jólétén” (Jer 29:7). A Péceli Család- és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársaitól – kérésünkre – kaptunk 10 nevet, akik egyedülálló, nehéz anyagi helyzetben élő idős péceli lakosok. A számukra főként tartós élelmiszerekből, valamint a Felfedezések Alapítvány könyvmisszióra szánt, bátorító tartalmú füzeteiből álló ajándékcsomagot készítettünk, melyekbe tettünk egy-egy névre szóló, jókívánságokat tartalmazó igés képeslapot is, hogy személyesebb érzés legyen átvenni a megajándékozottaknak a csomagot. Felemelő volt átélni az egyedül élő idősek arcán megjelenő meglepődöttséget, örömöt, hálát, hogy valaki gondolt rájuk. E szolgálatunk során egy közismert énekünk szerzőjének vágya jutott eszembe: „Add, hogy apró fények legyünk Melletted!” Bízom benne, hogy ezen a karácsonyon mi is apró fények lehettünk e néhány magányos ember számára.
Málnás Hajnalka
Péceli Gyülekezet
https://pecel.adventista.hu/
