Beszámoló az idei Missziókonferenciáról
Szilágyi Domokos egyik versében azt olvassuk: „…szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás…”. Nos, ehhez hasonló érzésekkel érkeztünk meg az idei Missziókonferenciára, Bózsvára. Ez a helyszín sokunk számára egyet jelent a hazatéréssel. Itt a természet közelsége segít elcsendesíteni a külvilág zaját, és azt gondolom, méltó keretet is ad egy ilyen eseménynek, hiszen ez a csodás vidék már önmagában azt az üzenetet hirdeti, amelyet mi is hordozni kívánunk.
Útitársammal Miskolc városából gyalog indultunk útnak, így történhetett, hogy 16 településen keresztülhaladva, összesen 117 551 lépés megtétele után érkeztünk meg a Missziókonferencia nyitónapjára. Túránk során számos különleges és emlékezetünkben maradandó nyomot hagyó találkozásban lehetett részünk, s bár Bózsvára érkezve a gyalogos kilométerek elfogytak, feledhetetlen találkozásokban itt sem volt hiány.
A OneVoice27 a világegyház közös missziós kezdeményezése, amely arra hív, hogy Jézus Krisztus – a Messiás – üzenetét egy szívvel, egy hangon, korszerű és hiteles módon osszuk meg a körülöttünk élőkkel. Az idei Missziókonferencia inspiráló előadásokkal, közösségi és szabadidős programokkal igyekezett erre a szolgálatra finomhangolni a lelkünket. Csodálatos hetet tölthettünk el itt a táborban. Kapcsolatokat építettünk, s beszélgettünk arról, hogyan tudunk mi magunk is, egyen-egyenként hozzájárulni az evangélium hirdetéséhez. A Generálkonferencia meghívott vendégei, Miguel Patino Hernandez (a Szombatiskolai és Személyes Missziószolgálatok Osztály társigazgatója), valamint Neville Neveling (a Nemzetközi internetes és műholdas rádiószolgáltatások igazgatója az Adventista Világrádiónál) előadásaikkal megerősítették bennünk annak gondolatát, hogy elképesztő lehetőség birtokában vagyunk, hiszen a OneVoice27 kezdeményezés minden egyes egyháztag hangjáról szól, és mindannyiunknak van mondanivalónk abban a tekintetben, hogy „az én Messiásom, az én Megváltóm, aki eljön értem”. Közösen fogalmaztuk meg azt: nem szükséges a Biblia szakértőjének lennünk, csak annyit kell tennünk, hogy elmondjuk mindenkinek a személyes tapasztalatainkat: „Így ismerkedtem meg Krisztussal!”
Egy lelki közösség alapja az ima, ezért a táborban minden napot imaalkalmakkal indítottunk. Öröm volt megtapasztalni, hogy a testvérek mélyen szívükön viselik az egyházi kezdeményezések ügyét.
„…Köszönöm nektek, hegyek és erdők, sziklák és lombok, fák, füvek…”– suttogtuk mi magunk is, miközben elhagytuk ezt a vidéket. A teremtett világunkért való hála összefonódik a megváltás feletti örömünkkel. Hiszem, hogy Jézus Krisztus követőiként abban az elhatározásban tértünk haza: a mi Megváltónk evangéliumának hirdetése ne csupán egy program, hanem életünk minden napjának vezérfonala legyen.
Décsei Zsuzsanna
