Negyedik Nemzetközi Bibliakonferencia

Róma, 2018. június 11–21.

Csaknem 400 hetednapi adventista teológus, egyetemi és főiskolai tanár, valamint az egyház vezetői gyűltek össze Rómában, hogy megvizsgálják azokat az időszerű bibliai kérdéseket, melyek napjainkban foglalkoztatnak bennünket, adventistákat. A konferencia főtémája a végidő eseményeiről szóló tanítás volt, ami adventista hitünk központi kérdése. Mi mint nép az apokaliptikus próféciák tanulmányozásából születtünk, és egyetlen küldetésünk, hogy e próféciák keretei között, mint sürgető meghívást hirdessük az örökkévaló evangéliumot.

A konferenciát a Generálkonferencia Bibliakutató Intézete szervezte az Adventista Teológiai Társaság, az Andrews Egyetem, valamint a Földtani Intézet támogatásával. A Bibliakutató Intézet küldetése, hogy megalapozott teológiai munkával erősítse az adventista tanításokba vetett hitet, és e hit értelmezései közötti párbeszédet. Mindez jól tükröződött mind a konferencia összetételében, mind annak levezetésében. A nyolc-tíz plenáris előadás nemcsak a bibliai próféciák tanulmányozásának módszereivel foglalkozott, hanem a teremtő Istenbe vetett hit és a végső eseményekkel kapcsolatos meggyőződés összefüggéseivel is. Két hosszú beszélgetést tartottak, egyet a misszionáriusok vezetésével, akik arról beszélgettek, hogy mi módon lehet hasznosítani a bibliai próféciákat evangelizáló szolgálatunkban. A másikban napjaink legismertebb adventista teológiai tanárai arról beszélgettek, hogy milyen módszereket kövessünk a bibliai próféciák tanulmányozásában. Csaknem száz szekcióülés volt a konferencián, amit részben ismert teológiai tanárok, részben fiatal kutatók tartottak.

Megszólalt a konferencián Ted Wilson testvér is, aki arról prédikált, hogy bennünket, hetednapi adventistákat az a reménység éltet, mely szerint Krisztus nemsokára visszatér, hogy hazavigye népét.

Ez volt a negyedik ilyen konferencia egyházunkban, jómagam az első kivételével mindegyiken részt vehettem. A leghasznosabbnak azt találtam, hogy a világ adventista tanárai megismerhetik egymást, beszélhetnek arról, milyen bibliai kérdéseket tartanak időszerűnek, és hogyan próbálják megtalálni a választ ezekre a kérdésekre. Ahogy az korábban is történt, ennek a konferenciának az előadásaiból is ki fog adni a Bibliakutató Intézet egy válogatást, hogy azok is épüljenek belőlük, akik személyesen nem vehettek részt a konferencián. A konferencia zárónapján egy közös állásfoglalást fogadtunk el, amit az alábbiakban teszünk közzé.

 

(Szif)

 

 

 

ÁLLÁSFOGLALÁS

Bevezetés

A negyedik Nemzetközi Bibliakonferenciát Rómában tartották 2018. június 11–21. között. A konferencia témája a „Bibliai eszkatológia” (a végső eseményekről szóló bibliai tanítás) volt. Csaknem négyszáz olyan hetednapi adventista lelkipásztor, tanár és egyházi vezető, akik osztoznak a Biblia és a bibliai világszemlélet iránti mély elkötelezettségben, összejött a világ minden tájáról azért, hogy megvizsgálják az eszkatológia bibliai, teológiai, történeti, missziológiai és tudományos összefüggéseit. A konferencia célja volt a bibliai eszkatológia megerősítése és feltárása, az egység és a közösség erősítése, valamint az, hogy megújítsa érzékenységünket az idővel kapcsolatban, melyben élünk, hogy ezáltal felkészültebbek legyünk az Úr és az Ő egyháza szolgálatára. Lelkileg és szellemileg gazdagabbak lettünk a Biblia tanulmányozása, az istentisztelet, az imaközösség, az előadások, a beszélgetések, valamint a bibliai, történeti és régészeti szempontból fontos helyeken tett látogatások által.

Mi hetednapi adventisták késztetést merítünk abból a mély, személyes meggyőződésből, hogy Krisztus valóságos, látható, személyes és világszéles eljövetele közel van. Tudatában vagyunk annak, hogy milyen kihívások érik a bibliai eszkatológia történeti értelmezését. E kihívások magukba foglalják Dániel és Jelenések könyvének preterista (múltban ragadó), futurista (jövőbe menekülő), valamint idealista (spiritualizáló) megközelítését, a tudományos kozmológiákat, melyek kételyeket ébresztenek az emberekben azzal kapcsolatban, hogy a bűn és a halál kérdésére van természetfeletti megoldás, továbbá az olyan kérdések feletti spekulációkat, amit Isten nem nyilatkoztatott ki.

 

Megerősítő állásfoglalás

 

Mivel elköteleztük magunkat a „sola” és a „tota Scriptura” (miszerint hitünk alapja egyedül a teljes írás) elve iránt, hisszük, hogy a hetednapi adventista egyház a bibliai próféciák beteljesedéséből született meg a föld történelmének a végén, ezért rendelkezik egy bizonyos eszkatológiai perspektívával, ami egyháztanának, üzenetének és küldetésének szerves részét képezi.

Megerősítjük, hogy az eszkatológia a Szentháromság egy Istenben gyökerezik. Amikor a prófétai idő beteljesedett, az Atya Isten elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy megváltson és fiaivá fogadjon bennünket (Gal 4:4–5), és hogy az üdvösség művének előmozdítása érdekében bevezesse főpapi szolgálatát. E mű akkor teljesedik be, amikor Jézus mindörökre átveszi dicsőséges uralmát Isten országában.

Megerősítjük, hogy eszkatológikus reménységünk központja Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása. A Szentlélek által bizonyosak vagyunk abban, hogy a hívő emberek Isten gyermekei és örökösei, miközben sóvárogva várnak a romlottságtól való végső szabadulásra (Róm 8:14–25). Krisztus a Lélek által vezeti egyházát, hogy helyesen tudja érteni és magyarázni az Írásokat, és az Ő szava iránti örömteli engedelmességből fakadóan be tudja tölteni küldetését.

Megerősítjük, hogy a bibliai eszkatológia Isten történeti és teljes megoldását jelenti mindazokra a problémákra, amit a bűn bejövetele okozott a mindenségben.

Valljuk, hogy Isten a bibliai eszkatológia által megerősíti ígéreteit és arra biztatja népét, hogy bölcsen éljen az eszkaton (a végidő) fényében.

Megerősítjük, hogy a teremtésről, a bűnesetről és az özönvízről szóló bibliai tanítás történetiségébe vetett hit elengedhetetlen ahhoz, hogy helyesen tudjuk értelmezni a bibliai eszkatológiát.

Megerősítjük, hogy Dániel és Jelenések könyvének apokaliptikus próféciái alapvetőek a bibliai eszkatológia szempontjából, és hogy e könyvek történeti értelmezése az apokaliptikus próféciák korrekt megközelítését jelentik.

Megerősítjük, hogy Isten népének reménysége a Jelenések könyve tizennegyedik fejezetében található hármas angyali üzenet, valamint az örökkévaló evangéliumnak azok a tanításai, melyek bennfoglaltan megjelennek ebben az üzenetben. Nevezetesen, Krisztus szolgálata a mennyei szentélyben, az Isten parancsolatai, beleérve a hetedik napot, mint nyugalomnapot, Jézus bizonyságtétele, az advent előtti ítélet, Krisztus második eljövetele, az igazak feltámadása, Isten népének elragadtatása, amit a millennium követ a mennyben, a bűn és a bűnösök feletti végső ítélet. Ez magába foglalja a második halált, azaz a bűnösök végső megsemmisítését a tűznek tavában. Ezt követően Isten újjáteremti a földet, mint népének örök otthonát.

Megerősítjük azt a felelősségünket, hogy gondot kell viselnünk Isten teremtett világára, ezen belül saját testünkre, ami a Szentlélek temploma. Vissza kell tükröznünk Isten szeretetét minden ember iránt, sürgetve őket, hogy fogadják el azt a reményteljes üzenetet, amit Isten e pusztuló világnak küldött.

 

Missziológiai következtetések

 

A hetednapi adventista egyház minden tagjának meg kell osztania a világgal ezt az eszkatológikus látomást. A jövő reménységével szembeni fokozódó szkepticizmus, valamint azoknak az értelmetlen erőfeszítéseknek ellenére, melyek egy földi paradicsom felállítására irányulnak, elfogadjuk azt a kihívást, hogy hirdetnünk kell a bibliai eszkatológiát a legkülönbözőbb összefüggésekben, melyben élünk, ezért odaszentelt erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy hatékony módszereket találjunk e küldetés teljesítéséhez.

 

(Fordította: Dr. Szilvási József)