Interjú Brucknerné Komáromi Tündével, az Egri Gyülekezet vezetőjével
– Milyen családban születtél? Milyen volt a gyermekkorod?
– Szüleim korán elváltak: én hat-, a húgom kétéves volt. Édesanyánk szerető gondoskodása, odafigyelése vett körül bennünket. A válás után is megmaradt a kapcsolat apukámmal, főleg az ő szüleinek köszönhetően. Minden nyáron heteket töltöttünk náluk a Balaton partján. Örömteli gyermekkorom volt, bár utólag visszatekintve édesanyám sokat küzdött a mindennapokban.
– Kaptál vallásos nevelést a családban?
– Édesanyám tanítónőként dolgozott; családunk tagjai nem voltak vallásos, templomba járó emberek. Apukám, anyai nagyapám, anyukám fiútestvérei mind munkásőrök, párttagok voltak, én és a húgom is kisdobosok, úttörők, majd KISZ-tagok. Istenről nem hallottunk, a Bibliáról még annyit sem.
– Milyen iskolákba jártál?
– Én még abban az időben jártam iskolába, amikor az orosz nyelv kötelezőnek számított. Már akkor nagyon megszerettem, és a középiskolában orosz tagozatos osztályban érettségiztem. Továbbtanulásomban is ez a nyelv lett a meghatározó. Egerben, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán végeztem orosz–történelem szakon. Az orosz tanszék akkori, anyanyelvű vezetője felajánlotta, hogy ott kezdhetek tanítani. Mai napig nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért! A Debreceni Egyetemen levelezőn elvégeztem az orosz szakot, a rendszerváltás után pedig az angolnyelv-tanári szakot. 38 éve tanítok idegen nyelvet.
– Hol és hogyan találkoztál a vallással és az adventistákkal?
– Az angol szak utolsó évében a jó Isten különleges gondviseléssel vezette az utamat az eger-felnémeti kerakos gyülekezetbe. Már egy ideje vágyott a szívem megtalálni azt, aki egy nagyon nehéz élethelyzetemből kiemelt. Komoly magánéleti traumát követően egy újabb következett. Úgy tűnt, nem születhet gyermekem, pedig nagyon vágytam rá. Édesanyám javasolta, hogy kezdjem el szedni a Béres Cseppet, ő pedig Máriához imádkozott, hogy lehessen gyermekem. Ő sem tudott akkor még semmit Istenről, de valahol a szíve mélyén törekedett felé. Nemsokára már a kislányomat vártam. Olyan társat kaptam, akivel már 35 éve élünk boldog házasságban.
– Mikor és hol kötöttél szövetséget az Úrral?
– Jelenleg is hittestvérem az a hölgy, aki által a felnémeti közösségbe kerültem. Vele együtt keresztelkedtem meg 1997-ben Zugligetben. A lányom akkor volt hat és fél éves, a kisfiunk pedig – mert Isten vele is megajándékozott minket – kettő.
– Hetednapi adventistaként hogyan tudod a hitedet megélni a családban?
– A férjem sajnos nem követett engem a hitben, azóta is felemás igában vagyunk, de a gyerekeket soha nem tiltotta attól, hogy velem jöjjenek az imaházba, nyaranta bibliatáborokba. Ám a gyermekeim sem gyökereztek meg mindeddig Istenben. Ez nagy fájdalom a szívemben, de nem adom fel az imádságot értük! Hiszem, az Úr az Őáltala megfelelőnek tartott időben válaszol az én és testvéreim imáira. Voltak – főleg kezdetben – súrlódások, de a férjem alapvetően mindig tiszteletben tartotta a meggyőződésemet. Nekem pedig akkor és azóta is nagy erőt ad, amikor naponta felidézem a keresztségemkor kapott igeverset: „Az Úrra néztem szüntelen, mert jobb kezem felől van; meg nem rendülök!” (Zsolt 16:8).
– Milyen hitpróbáid voltak?
– Életem eddigi legnagyobb próbája tizenöt éve volt. Öt nehéz évet küzdöttünk – Istennek hála a férjemmel együtt – a fiunkért, aki nagyon veszélyes útra tévedt. Jóbi megpróbáltatásokat éltem. Sátán meg akarta ölni a gyermekemet, s emellett súlyosan megtámadta az én egészségemet is. Rengeteg feszültség, átsírt éjszaka sem tudta azonban megrendíteni a bizalmamat Istenben!
A műtétem után ezt a csodálatos bátorítást kaptam az Úrtól: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!” (Zsolt 118:17).
Tudom, hogy Istennek terve volt velem, mert már születésemkor lehettem volna szellemileg vagy fizikailag sérült. Többszörösen a nyakamra tekeredett köldökzsinórral születtem, éleszteni kellett. Az Úr kezében volt édesanyám és én is. Ez a nagy kegyelem sok év elteltével tudatosult csak bennem.
– A gyülekezeti szolgálatokban hol találtad, találod meg a helyed?
– Keresztségemet követően két kisgyermek mellett még nem volt lehetőségem nagy aktivitással kivenni a részemet a gyülekezeti munkából, viszont 2000-től már egyre több szolgálatba bekapcsolódtam. Ekkor alakult újjá az Egri Hetednapi Adventista Gyülekezet hét, a Kerakból csatlakozó testvérrel együtt. Szabó János testvér volt ekkor a lelkészünk, őt Hegyes-Horváth Géza testvér követte. Jelenleg Bodolai Zoltán lelkész testvérrel együtt szolgálhatom a gyülekezetet és az egri embereket.
– Női gyülekezetvezetőként hogyan tudsz szolgálni az Úrnak és a rád bízott gyülekezetnek?
– Gyülekezetvezetőként igyekszem testvéreimet buzdítani a szolgáló életre, segíteni nekik megtalálni azt a területet, ahol az Istentől kapott talentumaikat használni tudják.
Hosszú lenne elsorolni, hogy az eltelt 25 év alatt mi mindent valósítottunk meg Eger város lakosai javára: szociális segítségnyújtást az ADRÁ-val összefogásban, jótékonysági eseményeket, Bibliai Szabadegyetemet, evangelizációs előadásokat, életmódklubot, Bibliák eljuttatását Heves vármegye iskoláiba, könyvtáraiba, a Reformáció 500 keretében nívós bibliatörténeti kiállítás szervezését, ennek iskolákban történő bemutatását odatelepítéssel stb.
– Tudom, hogy lelkesek az „egri nők”, hogyan működik a női szolgálatok osztálya?
– Jelenleg a női szolgálatok osztálya erősödik a közösségünkben, lelkes fiatal testvérnők összefogásával. Márciusban egyéves lesz a női körünk, ahová barátainkat, ismerőseinket hívjuk havi rendszerességgel. Ebben a hónapban kezdünk ennek keretében az imaházunkban egy sorozatot „A Biblia nőalakjai” címmel.
– Jelenleg milyen missziómunkát végez az Egri Gyülekezet?
– Ezenkívül egy éve folyik a SZALA missziónk Eger azon városrészében, ahol hátrányos helyzetű, többségében roma családok élnek. Havonta látogatunk el a közösségi házukba, ahol a gyermekeknek tartunk foglalkozásokat. Ez évtől arra törekszünk, hogy egyre közelebb vezessük őket Istenhez és az Ő szavához, a Bibliához. Ennek a missziónak a keretében lehetőség kínálkozott városunk októberben megválasztott képviselő-testületének néhány tagjával is együttműködni. Ősszel és tavasszal bibliai előadásokat tartunk lelkészünk hatékony közreműködésével. Ide mindig meg tudunk hívni régebbi és új érdeklődőket.
Gyülekezeti közösségünk kezdetektől befogadó, vendégszerető, amit igyekszünk megtartani és erősíteni a testvérek közötti szeretetkapcsolat ápolásával és azáltal, hogy együtt szolgáljuk a környezetünkben élőket.
Végül szeretném még elmondani, hogy középiskolás koromban két nagy álmom volt: eljutni Velencébe, a lagúnák városába, valamint meglátni a Niagara-vízesést. A drága jó Istenem mindkettőt megadta!
Tudom, sokan írnak életükben „bakancslistát”. Jómagam nem tettem és nem is fogom ezt tenni. Ha valaki ennek ellenére kezembe nyomna egy papírlapot, hogy írjam le, milyen helyeket szeretnék látni, minden sorba azt írnám: MENNY és ÚJ FÖLD. Egyetlen és leghőbb vágyam ezen a földön szolgálni megmentő Istenemet, s majd vele lenni egy örökkévalóságon át!
– Mit üzensz a többi női gyülekezetvezetőnek?
– Testvéreim! Haladjunk kéz a kézben együtt az Úr dicső országába!
Bodnár Zsóka
NSZO vezető
