Sokan fordulnak a közösségi médiához, hogy megbirkózzanak a magányosság érzésével, de az egészségügyi hatásokról folyamatos vita folyik – osztja meg az Észak-amerikai Divízió Egészségügyi Szolgálatok Osztályának vezetője.
Néhány hónappal ezelőtt a gyülekezetünk egészségügyi bemutatót tartott a környékbelieknek. Az egyik résztvevő ott maradt, hogy segítsen nekünk összepakolni a rendezvény után. A következő szombaton visszatért, és csatlakozott a kórushoz. Ezután részt vett a gyülekezet evangelizációs programján, és azóta rendszeresen jár a gyülekezetbe. Amikor megkérdeztük, hogy mi vette rá, hogy elmenjen az egészségügyi bemutatóra, azt mondta, hogy egyszerűen csak magányos volt.
Ádám mélyen ismerte ezt az érzést, ezért Isten kijelentette: „Nem jó (nem elégséges, nem kielégítő) az embernek egyedül lenni” (1Móz 2:18).1
Ekkor Isten megteremtette az internetet.
A történet nem így szól, de az igazság az, hogy az internet – pontosabban a közösségi média – nagyrészt azzá a hellyé vált, ahová a másokkal való kapcsolattartás céljából megyünk. 2024 októberében a világ lakosságának közel 68 százaléka használta a digitális teret, és 5,2 milliárd ember naponta átlagosan 2,5 órán át használja a különböző közösségi médiaplatformokat.
Sokan azért fordulnak a közösségi médiához, hogy megbirkózzanak a magányosság érzésével, de az egészségügyi hatásokról folyamatos vita folyik. Egyesek úgy találják, hogy a digitális tér segít a családdal és a barátokkal való kapcsolattartásban, míg mások annál nagyobb magányérzetet tapasztalnak, minél több időt töltenek a digitális világban. Hogyan lehet mindkettő igaz?
Egy nemrég közzétett kutatás segíthet megérteni. A kutatók megállapították, hogy a közösségi média használatának indítéka jelentős hatással van a magányosság szintjére. Azok az egyének, akik elsődlegesen a közösségi médiára támaszkodtak „kapcsolattartás” céljából, több magányérzetet tapasztaltak. Szerintük ennek oka az lehet, hogy a digitális eszköz nem tesz lehetővé ugyanolyan szintű kapcsolatot, mint a személyes interakciók.2
Másrészt úgy tűnik, hogy az igényeket kielégítő és örömteli offline társas környezet szabályozza a közösségi média használatának negatív hatásait. Más szóval, ha azért megyünk a közösségi médiához, hogy elsősorban ott keressük társas kapcsolatainkat, nem valószínű, hogy kellően teljesülnek majd e vágyaink. Tehát tisztáznunk kell a digitális tér célját.
A magány sokkal árnyaltabb, mint korábban gondoltuk. Általánosságban a magányt úgy lehet definiálni, mint a másokkal való megfelelő kapcsolat hiánya miatti érzelmi szorongás állapotát. Ez a társak iránt érzett személyes szükségletünktől függ, ezért személyenként eltérő lehet.
A magányosság különböző típusait is azonosították: (1) érzelmi – a szoros személyes kapcsolatok hiánya; (2) szociális – a társadalmi hálózathoz való tartozás érzésének hiánya; és (3) egzisztenciális – az élet értelmének vagy céljának hiánya. A magány lehet önkéntes (például amikor egy introvertált ember visszavonul, hogy energiát nyerjen) vagy nem önkéntes (például a házastárs elvesztése következtében).
Mindezt figyelembe véve nem tudok nem elgondolkodni azon, hogy milyen szerepet játszik az egyház a magányosság kezelésében. Olyan közösségnek kellene lennünk, ahol az ilyen érzelmi, szociális és egzisztenciális szükségletek kielégülnek. Valójában, ha megnézzük az egyház közös tevékenységeit, azt találjuk, hogy ezekkel a szükségletekkel foglalkoznak:
Közösség: Rendszeres közös étkezés, kiscsoportos bibliatanulmányok vagy közösségi szolgálati tevékenységek.
Szombat: A szombati pihenés lehetőséget ad arra, hogy leváljunk az eszközökről, és kapcsolódjunk Istenhez és másokhoz.
Segítségnyújtás: Helyi missziós projektek vagy egészségügyi börzék, amelyek elősegítik a kapcsolódást, miközben másokat szolgálnak.
Természet: Olyan tevékenységek, mint a kirándulások, vagy piknikek, vagy szabadtéri istentiszteletek.
Gyülekezetek: Közösségi és ismeretterjesztő tevékenységek, rendszeres családi istentiszteleti alkalmak vagy tapasztalatok elmesélésének lehetősége.
Nem menekülhetünk az egyre inkább „bedrótozott” világban való élet elől. A digitális terek, beleértve az online istentiszteleteket is, fontos részét képezhetik a kapcsolatteremtésnek, de vannak korlátaik, és nem hagyatkozhatunk kizárólag rájuk.
A magány továbbra is probléma az emberiség számára. Egyházi szervezetként energiát kell fordítanunk arra, amit Isten a magányosság leküzdésére adott nekünk – az együttlétre. Bármit is teszünk, ne hanyagoljuk el a biztonságos és egészséges közösségépítést!
1 A zárójelben található szöveg az Amplified Bible szövegéből lett magyarra fordítva. A nem zárójeles része az idézetnek a Revideált Új Fordításból származik.
2 Egészségpszichológia és viselkedésgyógyászat 11, 1. szám (2023), https://doi.org/10.1080/21642850.2022.2158089.
A cikk írója: Angeline D. Brauer, Dr.P.H., M.H.S., R.D.N., az Észak-amerikai Divízió Egészségügyi Szolgálatok Osztályának igazgatója.
A cikk és a kép forrása: https://www.nadadventist.org/news/more-one
A cikket fordította: Henter Zsombor
