Az életünk, egészségünk, erőnk, otthonunk, családunk, szüleink, gyermekeink, testvéreink, gyülekezeti közösségünk, barátaink, munkalehetőségünk, anyagi javaink, talentumaink, időnk, táplálékunk, a minket körülvevő természet, a Szentírás tanítása, a jó Atya gondviselése mindennap… Csak néhány a számtalan áldás közül, amiért hálát adhatunk a mi Urunknak.
Erről emlékeztünk meg az Újbudai Gyülekezetben az elmúlt szombaton. A különleges alkalomra készült egy gazdagon terített asztal, ahová a testvérek, testvérnők különböző őszi terméseket, zöldségeket, gyümölcsöket, kalácsot, cipót, virágokat helyeztek el.
Az igei gondolatok előtt alkalomhoz illően Dénes Ferenc Köszönöm, Istenem! című költeménye hangzott el, valamint a kórus Isten dicsőségére és a közösség örömére a Szívből köszönöm, Uram kezdetű énekkel szolgált.
Hálásak lehettünk azért is, hogy egy rövid betegség után Bihari Csaba, gyülekezetünk lelkipásztora és Henter Zsombor lelkészgyakornok is jelen lehettek és megoszthatták velünk gondolataikat. Zsombor Jeremiás és a babiloni fogság példáját említette, és bátorított, hogy a nehéz, kilátástalan, akár traumatikus helyzetben is tudjunk hálát adni, a reménységbe, a hitbe kapaszkodni. Csaba Nehémiás történetén keresztül hívta fel a figyelmünket arra, hogy adjunk hálát mindenért, amit eddig kaptunk, de azért is, amit ezután kapunk, hiszen a jó Atya már előre elkészítette nekünk áldásait. Arról is beszélt, hogy a hálaadás és dicsőítés kéz a kézben járnak egymással. Ehhez kapcsolódott az istentisztelet végén egy különleges és felemelő hálaadás, amikor ketten-hárman egymás felé fordulva megoszthattuk mindazt, amiért hálásak vagyunk, amiért dicsőíthetjük Urunkat. Talán nem is volt idő mindent felsorolni, de ismét emlékeztettük magunkat arra, hogy mindenünk, amink van, tőle való ajándék. Befejezésül arról énekeltünk, hogy ,,Az Úré minden tisztelet, az Úré minden hála.”
Csodálatos ezekkel a gondolatokkal kezdeni nemcsak az új hetet, hanem minden napunkat!
Zágonyi Klaudia
