Látogatás a Debreceni Hospice-Palliatív Terápiás Osztályon
Egy nagyon kedves hittestvérünk, Balogh István kertjében minden tavasszal ezernyi pompás nárcisz nyílik, melynek egy részét idén is missziós célra ajánlotta fel. Gyülekezetünk nőtagjai időt, energiát nem sajnálva leszedték és csokrokba kötötték a virágokat.
Március 28-án a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Hospice-Palliatív Osztályán tettünk látogatást, és a remény virágaiként is tartott nárciszok mellett rövid műsort vittünk a betegek, szakdolgozók és magunk örömére.
Felemelő érzés volt, hogy szolgálatunkat örömmel fogadták, olyannyira, hogy újabb meghívást kaptunk, ami terveink szerint húsvét és anyák napja között fog megvalósulni, a két ünnep témáját összefogva.
Nagy megtiszteltetés volt számunkra látni a terápiás ház közösségi helyiségének falán azt a fotót, amely egy korábbi szolgálatunk kapcsán készült, ezzel a gesztussal is értékelve a betegek és az ápolók felé tett lelkigondozói segítségnyújtást.
A műsor első részben Szőllősyné Nagy Annamária kedves szavakkal köszöntötte a betegeket, amit egy közös ének követett. Bónis Panna Reményik Sándor, Kegyelem című versét adta elő, majd ezt követően Szőllősi Anna Ráhel és Szőllősi Gergő vidám, tavaszi énekkel ajándékozta meg a betegeket, Pattan a bimbó címmel, amely a tavaszi megújulásról, az újrakezdésről és reménységről szólt. A közös ének után szétosztottuk az illatozó csokrokat és beszélgettünk a betegekkel.
A program második része Annamária megható köszöntőjével folytatódott, amiben a gondozók áldozatos munkáját emelte ki, majd elmondta Túrmezei Erzsébet, A harmadik… című versét, ezt követően egy újabb dal következett, majd Szakácsné Fazakas Erikától hallgattuk meg Sík Sándor, Tedd a jót! című versét.
A program zárásaképpen a szakdolgozókat is csokrokkal ajándékoztuk meg.
Nagyon hálásak vagyunk a jó Istennek a gyönyörű virágokért, melyeket fel tudtunk használni arra, hogy Isten szeretetét közvetítsük nehéz helyzetben lévő embertársaink részére. Hálásak vagyunk a segítő kezekért (Sepsi Zsófia, Szakácsné Fazakas Erika, Szőllősi Anna Ráhel), akik leszedték és csokrozták a virágokat. Hálásak vagyunk, hogy a jó Isten a betegek és az ápolók felé fordította érző szíveinket és nagy örömmel tudtunk szolgálni.
„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal” (1Jn 3:18).
Szakácsné Fazakas Erika
