A Szolnoki Gyülekezet gondozásában romamisszió zajlik Tiszabuárn. Öten vagyunk megkeresztelkedett gyülekezeti tagok, de a családtagjainkkal, barátkozóinkkal együtt akár húszan-harmincan is összejövünk a péntek esti evangelizációkon vagy a szombatnapokon.
Nagyon szeretjük tanulmányozni a Szentírást az egyre inkább szépülő gyülekezeti épületünkben, ahol emlékezetes karácsonyi ünnepséget szerveztünk a szolnoki anya-gyülekezetünk és az ADRA segítségével. Nagy volt ám a sürgés-forgás!
Az ünnepség alatt kiosztottuk az adományokat, gyülekezeti karácsonyfát állítottunk, amin gyönyörű szép igeversek voltak a díszek, és sütöttünk-főztünk!
Az egyik igevers egy olyan 15 éves fiúhoz került, akit eldobtak a szülei, és az egyik gyülekezeti tagunk vette magához a hat gyermeke mellé, azért, hogy a fiú ne kerüljön be az intézetbe. És tudjátok, mi volt az igevers, amit éppen ő kapott meg? „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem” (Ézs 49:15). Áldott alkalom volt, és bizony 50-en is lehettünk a kicsiny gyülekezetünkben!
Aztán vittünk élelmiszercsomagokat súlyosan rászoruló családoknak, majd utána gondoltunk egyet, és az egyik gyülekezeti házaspárunk anyagi támogatásával főztünk nekik 130 adag ennivalót. Sőt mivel a gyerekek pampuskát is kértek, ezért a rákövetkező hét vasárnapján sütöttünk nekik 220 db fánkot is!
Egy – három hete született kisbabánkat – rövidesen bemutatjuk Urunknak és reménykedünk, hogy a Szentlélek vezetése által nemsokára keresztelkedik egy fiatal házaspárunk. Eközben sokat imádkoztunk és mindezekért sokszor mondunk hálás köszönetet Istennek.
Nagyon szeretünk énekelni, ezért a 28-as számú hiténekkel búcsúzunk: „Jöjj, mondjunk hálaszót hű szájjal és hű szívvel! Mert rajtunk itt az Úr nagy csodadolgot művel!”
Köszönjük szépen, hogy a közös gyülekezeti szolgálataink örömeit megoszthattuk veletek. A tiszaburai romagyülekezet nevében:
Rinkó Sándor
bibliamunkás, ADRA önkéntes
