A valódi többség
Charissa Torossian
Senki sem szeret egyedül lenni. Nem szeretjük, ha nem kedvelnek vagy egyenesen gyűlölnek minket. A közösségi média egyszerű „like” gombjának népszerűsége is ezt bizonyítja: társas lények vagyunk, akik másoktól pozitív megerősítésre vágyunk. Kutatások szerint a közösségi média felhasználóinak 78 százaléka számol be arról, hogy boldogságot vagy örömöt érez, miután online „like”-ot vagy pozitív interakciót kapott.[1] Egy digitális „tetszik” gomb megnyomása szó szoros értelmében arra készteti agyunkat, hogy dopamint bocsásson ki, egy olyan neurotranszmittert, amelyet „jó érzés” vegyületként is ismernek. Lényegében, ha valaki „kedvel” minket, az a valahová tartozás érzését kelti bennünk, amely kielégíti az emberben rejlő elismerésre, kapcsolódásra és elfogadásra irányuló igényt.
Ezért is érzem nagy kihívásnak Jézus szavait Mt 24:8–9-ben. A végidőről beszélve Krisztus így szólt: „De mindez a vajúdás kínjainak kezdete. Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.” Az a gondolat, hogy globális kisebbség vagyunk, akit minden nemzet gyűlöl, nem hangzik különösebben vonzónak, nem igaz? Különösen azért, mert egy olyan világban élünk, ahol minden a lájkokra, a követőkre, a feliratkozásokra és a megtekintésekre épül! Mégis, Jézus szerint az Ő népének fel kell készülnie arra, hogy az Ő nevéért az egész világ gyűlölni fogja őket. Érdekes, hogy a „Jób” név jelentése „gyűlölt” vagy „üldözött”. Ha valaha volt olyan ember, aki tudta, milyen az, amikor mindenki gyűlöli, de legalábbis senki nem szereti őt, aki tudta, milyen magányosnak és félreértettnek lenni – az biztosan Jób volt.
Egyszóval, arra kell számítani, hogy a Krisztust keresztre feszítő világ nem lesz kedves az Ő követőihez. Egyik nap hazafelé tartottam autóval, és azon töprengtem, vajon hogyan állhatnék ki Jézus mellett és hogyan tudnék kitartani a végsőkig a lájkolások és algoritmusok világában, amikor egy csodálatos gondolat villant át az agyamon. A világ számára Isten népe kisebbségnek tűnik, de a dicsőséges igazság az, hogy ha Krisztusé vagy, soha nem vagy kisebbségben, mert Isten és az egész mennyország veled van.
Róm 8:31 azt mondja: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Ha a függöny felgördülne, és a láthatatlan világ körülöttünk láthatóvá válna, észrevennénk, hogy soha nem vagyunk egyedül. És ahogy Elizeus imádkozott, hogy szolgája szeme megnyíljon, mi is látnánk magunk körül a menny angyalainak seregét. 2Kir 6:16 szerint: „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!”
„Amikor hitben megragadjuk erejét, csodálatosan megváltoztatja a legreménytelenebb, a legcsüggesztőbb helyzetet is, nevének dicsőségére.”[2] Dicsőség Istennek, amiért soha nem vagyunk egyedül és soha nincsenek ellenünk túlerőben!
[1] Center for Humane Technology/Pew Research adaptations & UCLA Brain Mapping Center (Sherman et al., 2016).
[2] Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 162–163. o.
A cikk forrása:
https://adventistreview.org/perspectives/columnists/never-alone-never-outnumbered
A cikket fordította: Cserpán Ádám
Kiemelt kép. Charissa Torossian
